A századik zsoltár

Ismeretlen szerző, Fordította: Bókay János Ujjongjatok, földi népek,A mennyország Istenének,Szolgáljátok vidám dallal,Boldogsággal, diadallal.Ő az, aki megalkotott,Megsegített, meghallgatott. –Mi vagyunk a kedves nyája,Kiknek a föld a tanyája. A kapuin menjetek be,Hála égjen szívetekbe’,Köszönjétek meg a kegyét,És áldjátok dicső nevét.Mert nagy az Ő kegyessége,Száll nemzetről nemzetségre,Hűséges és véghetetlenIrgalomban, szeretetben.

József Attila – Csöndes estéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel.Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám.Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok.De … Olvass tovább

Herjeczki Géza – Családi zsoltár

(Dávidé) Rólad és Neked énekelni jó! Dávid, nagyobbik fiunkhárom éve már, hogy dicséri,a maga módjánmagasztalja nevedet Uram.Hiszen ki mást dicsérnea gyermeki kéz és száj?S Te megérted szavát, mozdulatát. Jól érted a világod. S mit ért az ember?Meddig ér szemünk ésmeddig ér szívünk?Érthetjük, mondd, a fákat,a hegyeket s az óceánt?Fölfoghatjuk-e a madarak dalát,s hogy mit ragyognak … Olvass tovább