Békefi Pál – Én Uram, Istenem!

Azt még megértem,

Ó, királyok Királya,

Hogy a mi tengernyi

Bűneinket látva

Könyörültél rajtunk.

És hogy meg ne haljunk,

Királyi székedből,

Mennyei fényedből,

Szeretettel töltve

Lejöttél a földre.

Mert szeretni áldás,

És szeretni édes.

Halálig szeretni,

Az gyönyörűséges!

De azt meg nem értem,

Fájdalmak Embere,

Hogy amikor rád tört

A kínok tengere,

A főpapi szó mondta:

Szállj le a keresztről!

Te sápadt véresen

Függtél a kereszten.

Bár fájt a szenvedés,

A gúnyolók szava,

Gyáván futók hada,

Kereszten maradtál,

És ott meg is haltál,

Én Uram, Istenem…

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás