Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek, ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg. Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk, amikor kihagy néha az emlékezetünk. De bánkódjam miatta? Az óra lepereg, S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak, óvatosak… Nem várnak derűs, fényes utak. Hallkabb a szó csengése, nehezen halljuk … Olvass tovább
Ősi templom árnyas szögletébenSzázadoknak füstje és poraLassan lepte be s ő mély sötétenNéz jövőbe hét tőrrel szivében:Magyarok Asszonya. Háború és béke váltakoztakÉs jött és ment nemzetek sora,Nyarak búzát, telek havat hoztak,Ő csak nézett, a Fiát karolva:Magyarok Asszonya. Hű zarándok messze, messze tájról,A lábain országút pora,Vigaszt várva hozzájött s a távolMúltakból gyászt s jó reményt világolMagyarok … Olvass tovább
„Nézd, istenem, milyen magam vagyok,mily egyedül e roppant földgolyón.Úgy járok itt, mint az eltévedett,sorsom szemétdombján kiáltozom.Nézd ajkamat, mily hervatag szegény,hisz benne senki sem találja sorsát.Micsoda gúnyfolt üres arcomone ragadozó, gazdátlan pirosság.A végzetek piros pecsétje ezés értelmetlen disszonancia,mely csak beszél és szótlanul eszik,és nem lehet senkit csókolnia.Kiáltó szájamba pecek feszül,szaladó lábamat köti hurok,tele vagyok a fájdalom … Olvass tovább
Álmomban Mesteremmeltengerparton jártam, s az életemnyomai rajzolódtak ki mögöttünk:két pár lábnyom a parti homokon,ahogy Ő mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem,itt-amott csak egy pár láb nyomalátszott, éppen ahol az életempróbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:„Amikor életem kezedbe tettem,s követődnek szegődtem Mesterem,azt ígérted, soha nem hagysz el engem,mindennap … Olvass tovább
Húsvét reggel fény támadt, Jézus Krisztus feltámadt! Aki értünk sírba szállt, Legyőzte a bűnt, halált. Ő, ki értünk szenvedett, Üdvünk szent szerzője lett. Újult, gazdag életét Szüntelenül osztja szét. Húsvét kedves ünnepén Járjon át az égi fény! Nézzük Jézus orcáját, Áldjuk az ég Királyát!
Magányomban kiáltottam hozzá,Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.Megtört szívvel kiáltottam: „Hol vagy?”S Ő csendben válaszolta: „Itt vagyok!” Hallottam hív, mégsem arra mentem,Az Ő fénye más felé ragyog.Aztán mikor mindent elvesztettem,S Ő csendben így szólt hozzám: „Itt vagyok!” Itt volt velem, és én mégsem láttam,Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.Azt hittem már sosem látom többé,De … Olvass tovább
Arcom körül a szentjánosbogárkákSuhanva lengenek.Milyen picik, milyen picik!S hogy fénylenek! Fejem fölött túlnanvilági fáklyák.A csillag-rengeteg.Milyen nagyok, milyen nagyok,S hogy fénylenek! Csak én legyek setét?Szítsd fel, Uram, szívem szövétnekét!
Megnémultam….elszakadt a húr,Nem szólal lantom többé senkinek,A tölgy-rengeteg hulló sátorábanA természettel együtt temetek… Lelkem szikláin meghalt az echó,Elhallgattak a harsogó habok,Lombok közöt már nem susog a szellő,S a zord hegyekről eltűnt a titok… Hiába küldi sirva vagy nevetveHalk csobogását egy messzi patak,Többé nem láttok könnyet a szememben,A kék havasról több dal nem fakad… Megnémultam… elszakadt … Olvass tovább
Te tünde fény! futó reménység vagy te,forgó századoknak ritka éke:zengő szavakkal s egyre lelkesebbenszóltam hozzád könnyüléptü béke!Szólnék most ujra, merre vagy? hovátüntél e télből, mely rólad papols acélt fen szívek ellen, – ellened!A szőllőszemben alszik így a borahogy te most mibennünk rejtezel.Pattanj ki hát! egy régesrégi képkisért a dalló száju boldogokról;de jaj, tudunk-e énekelni még?Ó, … Olvass tovább
Ki tudja mióta? talán ezer évefut a sorsautója az Éjbe velem…Pár perc csupán, hogy a fényre kiérvelátok s a csodák özönét figyelem:most ébred a föld, a halálszagú táj,sietni, sietni, sietni muszáj! Hurrá, rohanunk, maradoznak az ormok,maradoznak a völgyek, a várak, a múlt,látok patakot, hidakat, suta tornyot,pár perc: s feledés buta fátyola hulltle mögém… Autóm ragyogón … Olvass tovább