Magyar költők versei

Kortárs és klasszikus magyar költők versei

 

Fórián Andrea

 
 
Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.

Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.

Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.

Bárkiből lehet költő, író?

Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.

Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.

Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.

Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?

A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?

Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”

Mit jelent ma „klasszikus”?

A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”

Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.

Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.

Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!

A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!

A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!

Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.

József Attila – Érik a fény

Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon?Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér –Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe. A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek kü-  szöbeinkreGyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknákPacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban. Hát pazaroljuk … Olvass tovább

József Attila – Éjjel

Halkan hörög végsőt a lámpaS a nagy halál apáca-lánya,Sötét királylány jő szobámba. Hideg szemét szemembe oltja,Csöndet simít bús homlokomra,Nem érzi, gödre mily goromba. Nem kérdi, szürke-é a vágyam,Nem nézi, mily kopott az ágyam,Csak átölel a csöndbe lágyan. Pompát csókol szűz gondolatraÉs megcsókolja, bármi gyatra.Rokkant gyereklelkem ringatja. Sötét haja szobámra bomlikS miken komorság, köd borong itt,Most … Olvass tovább

József Attila – A paradicsom életté lesz

A fák megálltak mozdulatlan,A vizek nyugtalanok lettek,Különös zaj támadt a kertben,Valami bántotta a kertet. Egy hattyú énekelt és úszottHullámos, karcsú lebegőben,Énekelt, úszott s hirtelen csakMeghalt ott fönn a levegőben. A fűszálak elszomorodtak,Kis homlokukat eltakarták,A bogarak szívére köd jöttS a fűszálakat összemarták. Éhes lett minden, a virág is,Melyet jószagú szellő ápol,A harmatból a légy kimászottS Isten … Olvass tovább

József Attila – Én dobtam

Én dobtam ide magamat, szívünkben vakok topognak, de szándékunk  egyet jelent a rádiummalMaholnap Jehovák leszünk, hogy emberré teremtsük magunkat újraEz a szerelem s a patakhúrú ének, mely most kinyújtózkodik, hogy  fölérjen valahogy kedvesem bokájáigA lélek hullámhossza éppen a magasságom, ezért van az, hogy csóknak  mondjuk a szédítő naprendszereketForognak és zengő fekete hajuk alatt szelíden mosolyognak … Olvass tovább

József Attila – Csöndes estéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel.Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám.Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok.De … Olvass tovább

József Attila – A Szent Jobb ünnepén

Keresztények, ti hajtsatok fejet –A mai nap az örökéltü Szent JobbMalasztja száll s a hívő lelkeketMegedzi. Zengjen zsoltárunk – ott fent jobb Lesz élni majd, ha bús fejünk felettAz Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb –Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezetS emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt. De ti, pogány ősöknek véreiNagy daccal mégse szálljatok … Olvass tovább

József Attila – A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,hétszer szűljön meg az anyád!Egyszer szűljön égő házban,egyszer jeges áradásban,egyszer bolondok házában,egyszer hajló, szép búzában,egyszer kongó kolostorban,egyszer disznók közt az ólban.Fölsír a hat, de mire mégy?A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll,hét legyen, kit előtalál.Egy, ki kezdi szabad napját,egy, ki végzi szolgálatját,egy, ki népet ingyen oktat,egy, kit úszni vízbe … Olvass tovább

József Attila – A bűn

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,  de jól érzem magam.Csak az zavar e semmiben,  mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás.  De bármit gondolok,az én bűnöm valami más.  Tán együgyű dolog. Mint fösvény eltünt aranyát,  e bűnt keresem én;elhagytam érte egy anyát,  bár szivem nem kemény. És meg is lelem egy napon  az … Olvass tovább

Kárász Izabella – Nagypéntek

Nagypéntek gyásza úgy reám borult,Ragyogott a nap, mégis alkonyult…Csak álltam, álltam a napsugarakbanNagypéntek gyásza zokogott a napban…Én hallgattam a nehéz zokogástÉs figyeltem a vérző Messiást. Láttam: szemét égette fájdalom,Vérző homlokát, ah, úgy fájlalom.A töviseket, a véres koronáját,A láthatatlan, örök glóriáját.Néztem nagypéntek bűvös láthatárán,Megtört a könnycsepp szememnek pilláján: – Ah Istenem, Te úgy szeretted őt,Az ártatlant, … Olvass tovább

Ady Endre – Élni, míg élünk

Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály.De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj? Igen: nagyot akarjunk,Igen: forrjon agyad,Holott tudjuk, hogy milyen kicsinységA Nagy. Igen: élj türelemmel,Igen: hallgass, ha fáj.Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:Halál. Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály,De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj?