Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Amíg élünk –nevünkre vesszük a világot, mindentami él, és ami holt.Amíg élünk –van mindig sok gyerek (enyém, tied,övé), akit szerethetünk.Amíg élünk –miénk az összes ritka nárcisz,a zöld vizű tó, s a vízesés.Amíg élünk –van mindig egy kert, aholtenni kell a jót.Amíg élünk –a csengő hangok tisztán szállanak,az iskola s a templom megmarad!Amíg élünk –vállon veregethet … Olvass tovább
A legáldottabb kéz a földön,a te kezed jó AnyámRettentő semmi mélyén álltamKözelgő létem hajnalán;A te két kezed volt a mentőms a fényes földre helyezett…Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli megA napnak étkét, italátEz a kéz vállalt életéreGyilkos robotban rabigát,Ez tette értünk nappalokkáA nyugodalmi perceket…Add ide, – … Olvass tovább
Minden pillangóbananyám lelkét látom,mely könnyharmatot ejtminden szál virágon,mert hiába keresiazt a hervadozó egyet,amitől a szíveboldogsággal telt meg. Szállj csak lepke, szállj,minden szál virágra,hadd higgyem,hogy anyám lelkétélet koronázza,hadd higgyem, hogy halála,csak egy fényes álom,mely túltündökli magátminden valóságon…
Megkérem a felkelő napotmosolyogjon be reggelAnyácska ablakán. Megkérem a felhőnyájakatlegeljenek most másutta nagy ég hajlatán. Megkérem a kertünk aljábanfutó csermelyt, ne legyenma hangos szava itt.Weöres Sándor Megkérem a kis fülemülétdalolja házunk előtta legszebb dalait. Megkérem a tücsökzenekartkísérje lágyan, halkanmadárka életét. Megkérem a kert virágaitkedves illatuk szórjákAnyácska merre lép.
Ne légy te bús soha,légy mindig csak vidám,legyen fénnyel teli aa te szíved, Anyám. A te szelíd lelked,te kedves alakodmindig előttem vans én reád gondolok! Amikor a lelkemodabenn kavarog,mindig és mindenkorén hozzád szaladok. Felszáll minden estekönyörgő, halk imám:– Tartsd meg jó IstenemSokáig Anyukám! – Legyen fénnyel telia te szíved, Anyámne légy Te bús soha,légy mindig … Olvass tovább
Isten fénylő dicstrónjától Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk! Prófétáktól ígért áldást, Kérünk újból, hozd le ránk! Szívünk jobban lángra lobban, Ha átjársz, ó égi Tűz, Bűntől tépett szövetséget Lángod újból összefűz! Sok aggódó szolgád kérdi: Meddig késel? Jössz-e már? Hogyha vársz még, nálad nélkül Rombol, pusztít a halál. Szívünk jobban összedobban, Ha átjársz, ó égi Tűz, … Olvass tovább
Taníts meg Uram boldognak lenni,Tiszta szívemből, könnyen szeretni.Szállván virágra, miként a lepkék,Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.Taníts meg engem, tisztának lenni,Vissza nem nézni, előre menni!Letenni minden terhet és gondot,Látni magamban a középpontot…Taníts még nekem egyszerűséget,Hogy megláthassam mindig a szépet.Igazgyöngy legyen szellemi lényemA hamis ékszert még meg sem nézzem!Taníts meg engem nyugodtnak lenni,Útra kelőktől, szép búcsút venni.Túltenni … Olvass tovább
Öreg kút az utca szádán, öreg asszony ül a káván. Mint a botja, olyan görbe, beleréved a vödörbe. Nézi magát, motyog, motyog. Mosolyt próbál – be nagy dolog! –, de a mosoly nem sikerül, abbahagyja kedvetlenül. Jaj, mert az a félvödör víz égeti, mint eleven tűz. Ég a karja, ég a háta, azért ült le … Olvass tovább
Úgy fáj már minden, minden idebenn:A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,Minden, mi általreszket szívemen,Legyen az ember, muzsika, vagy táj,Úgy fáj már minden, minden idebenn. De néha egy-egy halk szó símogat,S rejtekúton a szívembe talál,S álomba ringatja a kínokat,Elaltatja a multat, s a jövőt.Pedig be nehéz megtalálni márAz ösvényt, a szívembe vezetőt. … Olvass tovább
Fegyverben réved fönn a téli ég,kemény a menny és vándor a vidék,halkul a hó, megáll az elmenő,lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott uton;kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen ágyat bont a köd,mint egykor melléd: mellé leülök.Bajos szél jaját csendben hallgatom,csak hulló hajam … Olvass tovább