Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
A Föld, hol az élet terem,a mindent elnyelő sírverema síkság, hegy, tenger, folyóöröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozatsok forgó égi kapcsolata milliárdnyi tűzgolyóöröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés,egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,egy rezdület mely elpörögMúlónak látszik és örök Mert ami egyszer végbementazon nem másít semmi rend,se Isten, se az ördögök:mulónak látszik és örök.
Percre se feledd, hogy testvéredminden magyar, bárhol is éljen.Összetartásban rejlik csak erő.Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod,más ember földjén testvértelen leszel,s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,ha nemzetedről megfeledkezel! Te bús magyar, kit száműzött hazád,s idegen zsarnok lakja otthonod:bús sorsodért ne vádold nemzeted,kit úgy tűnik, Isten is elhagyott. A látszat csal. … Olvass tovább
Nincs a földön olyan tékozló bűnös,akinek ne lenne üdvösaz égiek szoros barátsága.Bár gyenge még hite s lankad az imája,némileg a bűntől már ez is elvágja,s úgy élvezi a bocsánat gyümölcseit,hogy kegyelmet kap, mely az üdvre segít.Mindenki magát menti meg,csak kutassa elméje az eget.S hatalmat is kap, ha keres;olyat, mely könyörületes,és ajándékát a világra önti,– nem … Olvass tovább
Az életemrészesedés mindenben.Szüntelen áramlás.Szüntelen jelenlét.Szavaim, mint a követekelőttem járnak,s jelek szegődnek a nyomomba. Lobogómtenyérnyi folt az égen.Nem felhő, nem fantázia.Fény és reménység.Egy ajtószárny.Egy angyal szárnya.
Ütött az élet? durva, póri hadnakTűrted orcátlan, győztes röhejét?Én rád hajlok és megsimogatlak. Az országúton rádfröccsent a sár?Le rólad égi lánggal égetem,Az én oltárom megtisztulva vár. Emésztő láz kavarja, gyötri véred?Én minden vágyad dalba szűröm átÉs bizony mondom: megnyugtatlak téged. A lehetetlent űzöd sebborítva?Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém,Itt minden üdvösséged meg van írva! Akit legjobban szeretsz, elhagyott?Kifosztott, … Olvass tovább
A jó öreg kút csendesen ontja vizétígy telik minden napja.Áldott élet ez, fontolgatom:csak adni, adni minden napon.Ilyen kúttá kellene lennem.Csak adni teljes életemben.Mindig csak adni?Ez terhet is jelenthet!Jó kút, nem érzed ezt a terhet?Belenézek, tükre rám ragyog,de hiszen a forrás nem én vagyok!Árad belém, csak továbbadom,Vidáman, csendben és szabadon.Hadd éljek ilyen kút-életet,Osszak áldást és sok-sok … Olvass tovább
Mint Izaiás prófétádnakAjkát tüzes szénnel jelölted,Égő szened lett vágy és bánat,Uram, így állok már előtted! Jó volt Uram, az égető szén,Amelytől ajkam és a lelkemHirdette, mily acél a törvényA szívben és a végtelenben. Most új az ajkam és a lelkemS így állok én vígan előttedS téged dalollak a jelenbenÉs benned látom a jövőket. A múlt … Olvass tovább
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,sok öröm van, elveszíthetetlen.Van öröm, amely mindörökre tart,nem árt neki szó, se tűz, se kard,se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,mitől a világ oly sokszor komor.Van öröm, amely soha nem apad,s ez az öröm: add másoknak magad!Míg élsz, magadat mindig adhatod.Adj szót, vigaszt, ha van falatot,derűt, tudást, vagy békítő … Olvass tovább
Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tűzpirosan,se lát, se hall, csak egyre rohan.Guruló labda lett a világ,szüntelen űzi, hajtja a vágy,száz utcán, téren,ezer veszélyen,millió anyai kétségen át,gyönyörűszépens balga-butánfut a gyermek a labda után… Fut az ember az élet után…Leszegett fejjel gyötri magátkincseit egyszer csakhogy elérje,kergeti álma, hajtja a vére.Kenyér gurul a lába előtt,vagyon gurul a … Olvass tovább
Jézus mennyit szenvedett, midőn a földre jött,Ő a Szent, bűntelen, lázadó népe közt.Köztük, értük szenvedt, míg itt a földön élt,ismert szomjúságot, jól ismert éhezést.Szánalommal nézett a sok éhezõre,Ő előre tudta: mit tervezett véle.Gyakran találkozott éhezéssel, bajjal,ezreket tartott jól, kenyérrel és hallal.Azóta sem lett szebb, az élet menete,egyre több embernek, ma sincsen kenyere!Milliókat költünk hiábavalókra,s közömbösen … Olvass tovább