Ha mély fájdalom gondja nyom…

Ha mély fájdalom gondja nyom,ne csüggedj el, szívem;célja van ennek, jól tudom,könnyíts hát terheden! Nem érted olykor Istenedcsodás vezérletét?Engedd csak fogni kezedet.Ó tudja, mit, – miért. A szenvedés majd üdvre vál’,Istennél így van ez.Lelkem, hát csendben erre várj,s remélj, a menny tied! Ó, boldog óra, nagy öröm:Siralmam véget ér!A pálma int már odafönn,s csendben közelg … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Pünkösd után

Pünkösd előtt – sóvárgás titkos mélye.Pünkösd előtt – ígéretek zenéje.Pünkösd előtt – esedezés, esengés.Pünkösd előtt – halk hajnali derengés.Pünkösd előtt – szent vágyak mozdulása.Pünkösd előtt – koldusszív tárulása.Csendesen várni – várni, hinni, kérni!Aztán – boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után – szent égi erőt-vetten,pünkösd után – Lélekkel telítetten,pünkösd után – bátor tanuvá lenni,pünkösd után … Olvass tovább

Pilinszky János – Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunkpartravont halak,szánk a semmiségbe tátog,száraz űrt harap.Suttogón hiába hív azelveszett elem,szúró kövek, kavicsok köztfuldokolva kellegymás ellen élnünk-halnunk!Szívünk megremeg.Vergődésünk testvérünketsebzi, fojtja meg.Egymást túlkiáltó szónkravisszhang sem felel;öldökölnünk és csatáznunknincs miért, de kell.Bűnhődünk, de bűnhődésünkmégse büntetés,nem válthat ki poklainkbólsemmi szenvedés.Roppant hálóban hányódunks éjfélkor talánétek leszünk egy hatalmashalász asztalán.

Gárdonyi Géza – Esti harangszó

Szép májusvégi estén egyedülülök a kertben. S nézem, mint merülaz égi nap a földi kék homályba,a hegyek ibolyaszín fátyolába.A völgyben lenn, már feketül az árnyék.Elcsöndesül az emberlakta tájék.Csillag ragyog a Mátra tetején,A távolból harangszó száll felém:           Üdvözlégy Mária! Ha elgondolom, hogy e Föld szinénvalóban élt e tiszta, égi lény!Járt-kelt, mint mink: a lábának nyomáta porban hátrahagyta … Olvass tovább

Gárdonyi Géza – Harangszó az éjben

Valami remete lakja réges-régen.Valami kis remete, kit senkise ismer.Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll,s a benne tévelygő aggódva megáll,s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét uton járó,sötét uton járó, habozva megálló,hallgass a titkosan megcsendülő hangra:a szivedben hangzó angyali harangra!

Gerzsenyi Sándor – Ha elhagy a kedv

Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,Ha csügged és retteg a szív,Ha érzed a bűn kötelét magadon,És nincs aki megszabadít,Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,Itt szűnik és oszlik a kétség.Betölti a szívedet égi öröm,Megújul a régi reménység. Elfárad a hős, megerőtelenül,Meglankad az ifjú erő,A kar lehanyatlik és roskad a térd,A szíved örömtemető,De … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Bűnvallás

51. zsoltár Vétkeztem ellened gondolatban, tettben…Mégis a te Lelked nem hagyott el engem! El-elfelejtkeztem szent akaratodról,Sötét éjjeleken őrző két karodról. Megszomorítottam jóságos szívedet,Megtagadtam gyáván szentséges nevedet. Gondtalan ott ültem csúfolók székében,Én is elvegyültem azok beszédében. Bizonyságot Rólad tenni nem is mertem,Mert képmutatónak kellett volna lennem. Mert, hogy is beszéljem halálod azoknak,Akik életemben, s hitemben csalódtak. … Olvass tovább

Füle Lajos – Figyelj a lelked égboltozatára

Figyelj a lelked égboltozatára:fölsejlik-e rajt, végre valaháraaz a csillagra írott üzenet:Testvér született?! S ha látod azt az írást és megérted,vidd el magányod Hozzá és sötéted,S ha megtaláltad azt a Gyermeket,lábához letedd! Vegyél helyette fényt, mi átvilágít,és békességet, mit a lelked áhít,s hordozd magaddal e világon át,mint mosolyát!

Túrmezei Erzsébet – Nyár

Uram, áldalak a nyárban.Aranykalászos határbanszáll most hálával telitrónusod elé az ének,tüzéért a nap hevének,mert a szemet érleli.Esőcseppek záporáért,hajnalok hűs harmatáért,mindenért az ég alattvigassággal áldalak. Friss vetés, szép zöld ígéretmagot hozott és megérett,s amint lengeti a szél,zizegő, szelíd szavával,hitet tevő himnuszávalnagy jóvoltodról beszél.Boldog, aki érti, hallja,s míg aratni indul karja,miközben rend rendre dűl,Téged dicsér egyedül. Minden kicsiny búzaszembentérdre … Olvass tovább

Weöres Sándor – Öröklét

A Föld, hol az élet terem,a mindent elnyelő sírverema síkság, hegy, tenger, folyóöröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozatsok forgó égi kapcsolata milliárdnyi tűzgolyóöröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés,egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,egy rezdület mely elpörögMúlónak látszik és örök Mert ami egyszer végbementazon nem másít semmi rend,se Isten, se az ördögök:mulónak látszik és örök.