Kárász Izabella – Így történt

Lukács 24:36-52/a

ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy
hódolattal imádta.

Első rémületük:
– valami lelket látnak –
eltűnt, mikor szemük
hitt már a nagy csodának.

Lábait, kezeit
sebeinek helyével
megmutatta nekik
s ők hallal, lépesmézzel

megkínálták Uruk,
Aki elébük tárta
saját útját, utuk, –
készülve búcsúzásra.

A nagy parancsot is
hogy majd tanúi lesznek
vértanú papjai
a győzelmes keresztnek.

Saját maga helyett
Szentlelkét megígérte,
AZTÁN azt a helyet
velük elhagyva, ére

szelíd Betánia
szeretett határába.
VÉGÜL áldania
kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.

Ők néztek utána.
A megnyílt égben látták
Atyja jobbján állva –
s hódolttal imádták.

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás