admin Urunk, atyánk, az ég lakója;A csillagoknak alkotója,Ki fentartod mindenütt a rendet;Dicsőség a te nagy nevednek! Az igazak, jók, a kik élnek,Mindenha csak benned remélnek.Te vagy az ő buzgó imájok:Óh, jőjjön el a te országod! Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;Belátásod mindent igazgat.Adsz örömet, csapást, kegyelmet:A te akaratod legyen meg! Panasz sosem jön ajakunkra;Csak te … Olvass tovább
Hallgasd csak a szívem ma is érted dobban, világgá dalolja, nem tartja titokban! Minden gondolatom körülötted kószál, várom szép mesédet, csak ne titkolózzál! Engedd, hogy a szíved, elmondja, mit érez. Így tudsz csak eljutni a másik szívéhez. Közös tervet szőve teljesülhet álmunk, egy irányt követve lélektárssá válunk. Hallgasd meg a szívem, s hallgass a tiédre, … Olvass tovább
Mi van még hátra? öt, tíz év? Talán még annyi sem… Keresztemet: az életet Ameddig kell, viszem… Hervadt virágok: tűnt remények Borítják megtett utamat, De értük bánat, csüggedés Szívemben nem maradt… Tudtam örülni szelíd örömöknek, Bár ritkán hulltak csak le rám S a lelkem sohse ütközött meg Bús könnyeim dús zátorán. Az Isten adta mindakettőt: … Olvass tovább
Fölény – de nem bánt. Nem héjázik fent. Derű – de égi. Józanság – de szent. Bent a világban, Mégis kívül rajt: Hódítni lelket Jézusnak óhajt. De tapintattal Tágasságot ád – Lélek ne hordjon Semmilyen igát. Mikor búcsúzik: Nincs szemébe könny – Egyszer mindenki Úgyis visszajön. Advent idején Temetőbe jár – Sírok közt röpköd Mint … Olvass tovább
Ma gyóntatóm az erdő. Este van, Sötét lombok közt csillag, reszkető, Mint mély templomba tévedt gyertyaláng. Körül az avar: oltárépítő És szentélytartó oszlopok: a fák. Az erdőszélről jöttem: bűn honából, Sütött a vétek izzón, mint a nap, Jöttem a bánat szelíd ösvényén, Kezemben reszketett a levett kalap, E mély homályba, e szent fák tövébe Teszem … Olvass tovább
Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett. Én a fűben járok – nyughatatlan lélek. Térdeim verdesik a fűfejek. Foszlik róluk áldó virágpor. Rozsdás felhő marad megettem. Most még szélesen, vadul látszik nyomom, amint előre gázolok – de estére előjönnek a csendes szelek, éltető harmatok és visszahajtogatják a letiport szálakat. Senkisem fogja tudni, hogy ott jártam … Olvass tovább
„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés, Mellyel a szív magának ád halált, S önnön hajába markol szaggatón A Kétségbeesés?! „Én jót akartam. Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – S az megindult alattam, Mint a horkanó paripa, vadul. Egy tégla nem tetszett … Olvass tovább
„Te nemcsak olyan forrás vagy,amelyik engedi magát megtalálni.Te az a forrás vagy, amelyik maga indul elmegkeresni a szomjazókat.”Sören Kierkegaard Tiszta- bővizű csodálatos Forrás, keresd tovább a szomjasakat! Látod, mennyien vannak!Posvány vizével oltják szomjúságuk. Szomjaznak, életre, szeretetre,irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.Szomjazók számlálhatatlan serege! Mi lesz velük, ha rád nem találnak?! Milyen felfoghatatlan, ahogy … Olvass tovább
Kétségbe esem sokszor én isA világon és magamon,Gondolva, aki ilyet alkotott:Őrülten alkotott s vakon. De aztán balzsamként megenyhítEgy drága testvér halk szava,Ki, míg itt járt, föld angyala voltS most már a mennynek angyala. A világ Isten-szőtte szőnyeg,Mi csak visszáját látjuk itt,És néha, legszebb perceinkben,A színéből is valamit.
Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákbanés mindenütt megtalállak.Ez az én Istenkereső időm. Kereslek a fényes tavaszban,az erdők virágos feje int: itt vagy.Kereslek az esőben, a szomjasvetések susogják: jelen vagy.Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak.Ez az én boldog Istentaláló időm. A hegy azt riogja: Im, megtaláltad te az Uradat,A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé … Olvass tovább