Horváth Imre – Isten rámsújt

Nem borítnaktermő virágok:mint korhadt fát,a sors kivágott. Nem ölel lány, sem asszony karja: ledőltem az őszi avarra. Lehullt rólam lomb, gyümölcs, kéreg: az emberek keresztüllépnek. Isten rámsújt – s mint ács a fából – a lelkemből koporsót ácsol.

Reményik Sándor – A Bethesda partján

„Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc  esztendőtől fogva való betegségben  fekszik vala.”  János ev. V:5  Harmincnyolc esztendeig volt beteg… Harmincnyolc év… ó idő-rengeteg, Ó, csigalassan kúszó nappalok, Ó, végevárhatatlan éjjelek! Ó, zaj, mely őrjít, ó, csend, mely gyötör, Ó, tehetetlen kín, maró csömör, Ó, nagy alkalmak örökre múlása, Kis, édes percek tovasuhanása Hasztalanul, megfoghatatlanul, … Olvass tovább

Sík Sándor – Dalolj, ne félj!

(Reményik Sándornak)     ,,Egy új világ van születőben!” – mondják,  Kik felkötötték az Idők kolompját.  A vének, kiknek szája fél-sírásra:  Megérett a világ a pusztulásra!”  Ne higgy nekik, magadnak higgy te, lelkem!  Én egy órával mások előtt keltem,  De fáradt nem vagyok,  És bizalmasaim a csillagok.     Én nem hiszek a tele-szájas Újban.  Az Új … Olvass tovább

Reményik Sándor – Sóhaj a mindenségért

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy Mellettem. A harangszóra megáll. Összeteszi kezét, fohászkodik Az utcán elmenőben: „Uram Jézus A rosszakon is könyörülj!” – A rosszakon is könyörülj: Ennyi egy-vers-soros imája. Az asszony kendős, falusi És amint mond, magának mondja, S a láthatatlan csillagoknak. Már megy tovább. Mi fakasztotta E furcsa, percnyi, falusi imát Itt, a városban, … Olvass tovább

Szemlér Ferenc – Könyörgés szelídségért

Én Istenem! Pótold erőben,Ami hiányzik még belőlem.Taníts igédhez igazodni,bölcsességedben bizakodni.Nehéz utam néhol egyengesd,Kenyeret adj – kicsit, de rendest!Szemem, szájam óvjad a szennytőlszívemet védd meg az eszemtől.Ne sújts szörnyű rettenetekkel,korbácsodat későbbre tedd el,Ha majd a szárnyaim kinőttekés nem reszketek már előtted.Költőd most még kicsi! Csak ember!…Tele ezer ijedelemmel.Ne légy bírája!… légy csak apja,Ki rossz fiát is … Olvass tovább

Dsida Jenő – Legyetek őszinték

Lássátok, fáradt vagyok márs nem bírok szavaitok labirintjántévelyegni. Szeretem a nyugodt,nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatokrám cifraszép szavakat,mert el tudom viselni a meztelenigét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzeteka hátam mögé: az nyugtalanít.Állítástok legyen: igen, igen –és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk.Esik a hó, itt pattog a tűzés … Olvass tovább

Reviczky Gyula – Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,Mosolyogva száll le a világra.Nyomában kél édes rózsa-illat,Fényözön hull, a szivek megnyilnak. Hogy először tünt fel a világnak:Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.Megoldotta apostolok nyelvét,Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’Ma is minden bánkodó szivének,Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:Világitó sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét,Világositsd hittel föl az elmét.Hogy az eszme … Olvass tovább

Füle Lajos – Pünkösd fényében

Pünkösd… Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem, Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de áldlak megújult életemmel. Az Ige, mint zsarátnok, hűlő szívemben lángot lobbantott, hála érte! Követségében járok, ahogy a tanítványok, rajtam a Krisztus vére! Dicsőítsd Őt ma bennem, Ki nem vetett el engem, illesse hála, hála, Ki, érte mit se várván megváltott … Olvass tovább

Horváth Imre – Az én Istenem

Ó, testvérem, nagy a te bölcsességed,ki ismered az Istened, tudod:örök az élet – s elméddel felméreda koránt, kátét és a talmudot. És te talán még bölcsebb vagy, testvérem,ki hirdeted, hogy nincs más, te magadsem vagy egyéb, mint a végtelen térbenfénylő elektromosság: Ősanyag. És testvérem, lásd, pirulok miatta,de nem tudom, kis életem ki adta –és a … Olvass tovább