Nem borítnak
termő virágok:
mint korhadt fát,
a sors kivágott.
Nem ölel lány,
sem asszony karja:
ledőltem az
őszi avarra.
Lehullt rólam
lomb, gyümölcs, kéreg:
az emberek
keresztüllépnek.
Isten rámsújt –
s mint ács a fából –
a lelkemből
koporsót ácsol.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: