Bartalis János – Isten kezében

Jött villámcsapás, jött fegyver.Jött fergeteg.Jött emberek hálátlansága.Jött kegyetlenség, jött bűn.Jött éhség és szomorúság.Jött megalázás.Jött üldözés és megpróbáltatás.Jött bujdosás lélek-pusztábanés nem volt hová lehajtani fejet.Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.Jött korbácsütés testen és lelken.Jött börtön…Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:„Isten kezében vagyunk és ott vagyunk a legjobb helyen.” Mikor fellegek feltornyosultakés a hullámok összecsaptak fejünk felett.Mikor a … Olvass tovább

Szentimrei Jenő – Pünkösdölő

Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja, Annak is, annak is A legelső napja. Babarózsa-bimbók Fesledezésének örvendj hát, örvendj hát Búbánatos lélek. Ámulj el, ámulj el Zöld selymén a fűnek, Kék selymén az égnek, Vakságán a bűnnek. S körülfog az ünnep Zengő ragyogással, Megszáll a Szentlélek Galambszárnyalással. Akarj hát, akarj hát, Megriasztott ember, … Olvass tovább

Sipos Domokos – Pünkösd

Szívem, te szegény, bús madár! Ne kérdezd, hogy hol késnek A kettős tüzes nyelvek. Hiába zokogsz, Poshadt lelkekkel csudák nem történnek! Azért én mégis kiengedlek. Repülj szívem! Nem baj, ha bukdácsolsz S kegyetlenül véresre tépnek. Vergődésed a biztos üzenet, Hogy indul már sebes szél zúgása, Isten markából felröppen S felénk szárnyal a megváltás fehér galambja!

Reményik Sándor – Ezt mondja Jézus

„… megkérdék őtet… A feltámadásnaknapján azért ezek közül kifelesége lészen az?… „ Bizony mondom, elmúlik e világ.És bizony mondom, megmaradok én.S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,Az egy-ütemben ott dobbanok én.Bizony mondom, elmúlik a világ.És bizony mondom, én megmaradok.S akkor nem két-két szívet kötök egybe,De a szívekből koszorút fonok.S mind, aki egymást idelenn szerette,A … Olvass tovább

Márai Sándor – Anya

Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, … Olvass tovább

Aranyosi Ervin: Hálás szívvel – Anyák napjára

Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál. Szíved közelében, szíved alatt hordtál. Születtem, mert szültél, létre hívtál engem, talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem. Anyai szíved a lágy dallamát verte, dobogva, jöttömet, létem ünnepelte. Karod körbefonta apró kis testemet, szép madonna voltál, kit festők festenek. Belsődből felém a szereteted áradt, s történhetett bármi, bele sosem fáradt. … Olvass tovább

Jankovich Ferenc – Anyák napján

Egy fényes kismadár torkát megnyitotta. Halljátok, így dalol a kismadár torka: Nap támadt az égen Kékellő magasban, fény suhog az ágon, tavasz van, tavasz van. Kicsiny bimbóikat pólyálgatják a fák, ringatják, dajkálják, mint jó édesanyák. Ti is, mint tavasszal bimbóikat a fák, úgy ringattok minket kedves édesanyák. A mi életünket munkálja szívetek, mint égen a … Olvass tovább

Pákolitz István – Anyámnak

Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal.