← Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet – A forráshoz

„Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat.”
Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!

Szerkesztői ajánlás:Szeretetvendégségre, közösségi alkalomra, szeretet ünnepére ajánlott vers. A vers szerzője: Túrmezei Erzsébet. Kapcsolódó témák: Túrmezei Erzsébet. Forrás: istenesversek.hu – magyar keresztény versportál, 2015 óta.
Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon ✦ Iratkozz fel a heti versekre →