admin Ólmos, nehéz köd, a föld és az égAlaktalan bús szürkeségbe foly;Fejünk fölött még egy csillag sem ég,Egy bíztató sugárka sincs sehol.E földi faj, fényes nyarát leélvén,A sír felé tart, mert megvénhedett…Ragyogj le reánk, te áldott, éltető fény,Megváltó égi szeretet. A mindenség ezer csodáibólHiába int felénk az Alkotó,Tagadja őt a gőgös földi por,A percznyi fényében hívalkodó.Erős … Olvass tovább
Hol sok a beszéd,ott sok a salak.Hangsúlyosabban beszéla tett, mint a szavak. A samaritánuskeveset beszélt,Időt, pénzt áldozotta vérző emberért. Szó mérgezett nyilaüt halálos sebet,mit áldozatokkalgyógyítni nem lehet! A lélek két szárnya:jó szó, nemes tett –Istenhez emelihanyatló életed.
egyetlen parancsoló szavad elég volt Uram úgy 2000 éve hogy járjon a holt táncra perdüljön a sánta hadonásszon a száradtkezű és lásson a vak: kezed érintése elég volt ám arcunkba barázdát karmolt az idõ s két évezrednyi hitetlenség gyűlt össze szívünkbe szólj ránk Uram! ha újból hallanánk szavad ha újból éreznénk kezed talán megértenénk: gyógyító … Olvass tovább
Hűvös tavaszéjszaka van.Lobog a tűz az udvarban… Talán te is vele voltál?Galileus nyelven szóltál! Igaz, hogy szóm galileus,De nem tudom, ki a Jézus! Megkötözve most kísérik…Valakinek szíve vérzik.Szíve vérzik, lelke zokog: Uram, tudom, hitvány dolog.Megtagadtam szent nevedet,Te is tagadj meg engemet… Egy tekintet a menetből,A tiszta és szent szemekből: Péter fiam, tudok mindent,Megbocsátok, áldd az … Olvass tovább
Nem tudtam, merre menjek én, tamáskodó tanítvány,s csak álltam, álltam hallgatag a habozások hídján. Az egyik partról átzenélt az élet zűrzavarja,gyönyört, virágot, vágyakat, színt, illatot kavarva. A zűr zenéje mámoros hálóját szőtte, fonta,s a szívem vergődése már csendesbedett naponta. A másik parton misztikus, nagypéntekes homály volt,kálváriás halmok felett egy vérző Hold világolt… Uram, a szíved … Olvass tovább
Ne legyen mellünkön fénylő kereszt,Ne színes kép az imakönyvben,ne legyen üres külsőségmi elmerül lelki közönyben. Ne legyen zászló csupán,éneklő tarka körmenet,ne legyen barka, pálmaágamit emlékül törjenek. Ne legyen hitünk cégére,szavakon lógó hitvány rongy,s ne legyen feltűnési vágy,mi szűk szívekben szorong. Legyen szívünk melege, lángja,lelkünk taván a béke, a csend,Ő legyen a Mindenség királya,a hajnal és … Olvass tovább
S mikor völgyünkre tört az áradats már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,egyetlenegy kőszikla megmaradt,egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Csordulj, kedvem,Ezt a kutya, másért síró,Szú-megrágta, táblabíró,Magyar sorsot nem érdemlem. Mordulj, kedvem,Mert ha százszor módját múlta,Dühbe, dacba, borba fúlvaEz a fajtám: nem szégyenlem. Fordulj, kedvem,Ad az Isten jót is holnapMinden sírvavigadónak,Verd a dobod, verd a mellem. Fordulj, kedvemÉs ha leszakad az Ég is,Marad magyar mégis-mégisŐsi, szép és rémületlen.
CSIPKEBOKOR Ne úgy, mint Mózes Egyiptomnak földjén!Ne lángbokorban!Gyönge volnék ilyen találkozásra.Uram, én téged másra kérlek, másra.Szemet adj nékem, tiszta két szemet,Hogy lássalak és felismerjelek.És sarut oldjak előtted a porban,És áldjalak és átöleljelekVirágzó csipkeborokban. ATYÁM Tudom, hogy messzi vagyS mégis mindig közel.Tudom, te megsegítsz,Hogy hozzád jussak el.Tudom, hogy porszemekElőtted a nagyok,És mégis, senki – én,A gyermeked … Olvass tovább
Jó Teremtőm, tudod-e, hogy itt vannak a kövek,itt vannak a füvek, erdők, egy külön kis világegészen itt van a hegyek karimája között?Tudod-e, hogy itt még nem volt az özönvíz ótaúj olajág, mely a békét hirdette volna, tudod-e,hogy emberi láva ég, tüzel mindenütt körülötte?Tudod-e, vagy csak megfeledkeztél róla, hogy itt isúgy énekelnek egész nap a madarak, … Olvass tovább