Bözödi György – Otthon így szoktam szólani

Jó Teremtőm, tudod-e, hogy itt vannak a kövek,
itt vannak a füvek, erdők, egy külön kis világ
egészen itt van a hegyek karimája között?
Tudod-e, hogy itt még nem volt az özönvíz óta
új olajág, mely a békét hirdette volna, tudod-e,
hogy emberi láva ég, tüzel mindenütt körülötte?
Tudod-e, vagy csak megfeledkeztél róla, hogy itt is
úgy énekelnek egész nap a madarak, mint a földnek
többi sok részén, s téged dicsérnek?
Tudod-e, hogy a rigó tele-szájjal kiáltja a reggelt,
s a csalogány a hold útját kíséri zenével?
Tudod-e, hogy a patakok is oly szépek itt, hogy
párjukat keresni kellene akárhol, s hangjuk
milyen erdei vad szimfóniát játszik?
Tudod-e, hogy itt a virágok tarkábbak, mint
máshol a lélek, a földnek, fának, bogárnak is
szava van és beszél és sír és kacag, ám de hogyan
hallanák hangját, ha innen a segélykiáltás sem
hallatszik messze?
Tudod-e, hogy itt is emberek élnek,
kik annyit dolgoznak, hogy a lelkük szakad meg belé,
életük örökös kínlódás, s fájdalmak sortüze
oltja ki mécsük? Tudod-e, hogy tehozzád fordulnak,
tőled várják sorsuk jobbra fordulását?
Jó Teremtőm, tudsz-e valamit róluk?

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás