Ne legyen mellünkön fénylő kereszt,
Ne színes kép az imakönyvben,
ne legyen üres külsőség
mi elmerül lelki közönyben.
Ne legyen zászló csupán,
éneklő tarka körmenet,
ne legyen barka, pálmaág
amit emlékül törjenek.
Ne legyen hitünk cégére,
szavakon lógó hitvány rongy,
s ne legyen feltűnési vágy,
mi szűk szívekben szorong.
Legyen szívünk melege, lángja,
lelkünk taván a béke, a csend,
Ő legyen a Mindenség királya,
a hajnal és a naplement.