Vargha Gyula – Jövel, Megváltó!

Ólmos, nehéz köd, a föld és az égAlaktalan bús szürkeségbe foly;Fejünk fölött még egy csillag sem ég,Egy bíztató sugárka sincs sehol.E földi faj, fényes nyarát leélvén,A sír felé tart, mert megvénhedett…Ragyogj le reánk, te áldott, éltető fény,Megváltó égi szeretet. A mindenség ezer csodáibólHiába int felénk az Alkotó,Tagadja őt a gőgös földi por,A percznyi fényében hívalkodó.Erős … Olvass tovább