Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban. Neve a magyar keresztény felekezetek körében hovatartozástól függetlenül ismert, az evangélikus egyház 20. századi történetének is kiemelkedő alakja.
Magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító diakonissza volt. A FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990 utáni első főnökasszonya, tisztségét haláláig alázattal hordozta.
Nincs olyan ember a Kárpát-medencei magyar felekezetek körében, aki ne tudna idézni istenes verseiből vagy énekszövegeiből. Az evangélikus énekeskönyv több mint 100 éneke fűződik Túrmezei Erzsébet nevéhez.
Finn, német és angol fordításban is jelentek meg versei.
Már 6 évesen verseket írt, ami az akkori helyi lapokban jelent meg. 1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált, amelyet a kommunista diktatúra a többi renddel együtt feloszlatott.
A kommunizmus idején verseit kézírással terjesztették, majd a ’70-es évektől jelenhettek meg ismét kötetei:
Így leszel áldás (1970), Emberré lettél, hogy ember legyél (1979), Most élni küldetés (1984), Ádventtől adventig (1987), Ragyogjatok szép csillagok (1994), Csodát virágzik a jelen (1995) Őszből tavaszba (1997,) Vonat nem állt meg (1997), Megtaláltam (2003).
Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor „Krisztus poétájának” nevezte a költőnőt, akivel személyesen is volt szerencséje megismerkedni Budapesten.
Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulóján, 2012-ben konferenciákkal, emléktábla-avatással, szavalóversennyel, rádió – és tévéműsorral emlékezett a költőnő szolgáltára a magyarországi evangélikus egyház. Emlékét az életéhez kötődő városokban elevenítették fel.
2000. májusában hunyt el Budapesten. Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör díszpolgára.
Álmomban Mesteremmeltengerparton jártam, s az életemnyomai rajzolódtak ki mögöttünk:két pár lábnyom a parti homokon,ahogy Ő mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem,itt-amott csak egy pár láb nyomalátszott, éppen ahol az életempróbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:„Amikor életem kezedbe tettem,s követődnek szegődtem Mesterem,azt ígérted, soha nem hagysz el engem,mindennap … Olvass tovább
Most nem sietek,most nem rohanok,most nem tervezek,most nem akarok,most nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom,most elpihenekbékén, szabadon,mint gyenge gyerek,és nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fényés ölel a csend,és árad belém,és újjáteremt,míg nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs … Olvass tovább
Legyőzhetetlen!Égi dimenziók, örök arányokIsten diktálta, ember-írta Könyve!Küzdünk ellened porszemek, parányok…taposunk vérbe, sárba, könnybe,és nem bírunk veled.Te élsz korok felett és föld felett. Tavaszból őszbe fordul a világ.Lombjuk hullatják óriási fák.Az emberiség évezredes tölgyelassan libegve ejteget a földreéleteket és népeket.te élsz népek felett és lét felett. Kezembe veszlek,és álmélkodva csuda-áhítatszáll a szívemre.Így olvasta fakó irásidatÁgoston egyszer… … Olvass tovább
Valami mindig vár.Hol munka, lárma, hajsza,hol a mindennapok küzdelme, harca,hol keservek és kísértések,próbák, bukások és szenvedések,hol csend, csend, csend…Kívül?Vagy bent:Valami mindig vár. S Valaki mindig vár.Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.Ott a zajban, a mindennapokban,küzdelmekben, és feladatokban,ott szenvedésben és kisértésben,hogy felemeljen, őrizzen, védjen,hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,átvigyen tűzön és akadályon,új erőt adjon új kegyelemben. Mindenütt mindig … Olvass tovább
Olyan jó élni Isten műhelyében,ott formáltatni hűséges kezébenkemény vésővel, döngő kalapáccsal,szerető, szelíd, szent simogatással. Látni, hogy íme szobrok száza készül,néhány vonással naponta egészül.A Mester keze percre sem pihen meg.Eszközei munkálnak, nem pihennek. Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,akaratjára soha nem hajoltam,dacos énemről lepattant a véső.És hálát adni, hogy még most sem késő. Csodálni Őt, amint … Olvass tovább
Év előttünk, év utánunk,harcok zúgtak át felettünk,s könnyözönben, vérözönben békekövetek lehettünk. Év előttünk, év utánunk,fény előttünk, fény utánunk,Krisztus járt velünk naponta,szenvedéseink is ragyogásba, fénybe vonta. Fény előttünk, fény utánunk,zengj előttünk, zengj utánunk,boldog ének, hála ének,zengj be minden földi utat,minden percet, minden évet,zengj előttünk, zengj utánunk. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
“Minden gondotokat őreá vessétek” 1 Pét 5,7.“Minden lehetséges a hívőnek” Mk 9,23“Mindenre van erőm a Krisztusban” Fil 3,20“Mindenért hálát adjatok” Ef 5,20 Minden gondomat rád vethetem.Nem csak az apró-cseprő gondokat,a nagyobbakat is.Nem csak a nagyokat, nehezeket,a legkisebbeket is!Mert a minden, az minden! És minden lehetséges, ha hiszek.Lehetetlen, megoldhatatlan,Elérhetetlen nincsen!Mert a minden, az minden! És Tebenned mindenre van erőm.Mindenre, sokra, … Olvass tovább
Két szemben a csodálkozás kigyúlt: Sötét ember, honnan hozol ma fényt? Áprily Lajos Hozhatunk fényt hegyek magasáról,ha ott ölelt át vakító, csodás,hófehér ragyogás…és Isten közeléből minden reggel! Ha Ő áraszt el új fénnyel, meleggel,hogy új szeretet, békesség, erőkincseivel lépjünk elő,közelsége sugaras öröméveltelistele,hogy mindenkinek szolgáljunk vele,hiszen szívünk is új ütemre dobban –akármilyen ködös, borús napokban! Mért … Olvass tovább
Uram, búcsúzik az élet, mert a gyümölcsök megértek, meleg nyárnak vége lett. Elszáll a vándormadár is, és megborzong a virág is. Hullanak a levelek aranyszínű szemfödélnek. Egyre csendesebb az ének. De borongós ég alatt most az őszért áldalak. Üzensz sárguló levélen, és elémírod az égen vándormadarak jelét, hogy mélyen szívembe rejtsem, vándorvoltom ne felejtsem, vándoroljak Tefeléd. Mind korábban itt az este. Megért a szőlő gerezdje. Hadd mondjak, Uram, neked, mindezért dícséretet. Köszönetet a … Olvass tovább
Két hazám van,első és második hazám.Mindkettőt szeretem.A másodikat akkor igazán,ha az elsőből él az életem.A második a földés az első az ég.A második a közel,az első: nem tudom,közel vagy messze még. A második hazámvirágot ad nekem,kenyeret ad nekem,kaszanyéllel s építőkövekkelmiatta kérgezem a tenyerem.Belémélyesztem az ekém vasát,s terem.De ha az első nem ragyogna rám,nem volna más … Olvass tovább