Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban. Neve a magyar keresztény felekezetek körében hovatartozástól függetlenül ismert, az evangélikus egyház 20. századi történetének is kiemelkedő alakja.
Magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító diakonissza volt. A FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990 utáni első főnökasszonya, tisztségét haláláig alázattal hordozta.
Nincs olyan ember a Kárpát-medencei magyar felekezetek körében, aki ne tudna idézni istenes verseiből vagy énekszövegeiből. Az evangélikus énekeskönyv több mint 100 éneke fűződik Túrmezei Erzsébet nevéhez.
Finn, német és angol fordításban is jelentek meg versei.
Már 6 évesen verseket írt, ami az akkori helyi lapokban jelent meg. 1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált, amelyet a kommunista diktatúra a többi renddel együtt feloszlatott.
A kommunizmus idején verseit kézírással terjesztették, majd a ’70-es évektől jelenhettek meg ismét kötetei:
Így leszel áldás (1970), Emberré lettél, hogy ember legyél (1979), Most élni küldetés (1984), Ádventtől adventig (1987), Ragyogjatok szép csillagok (1994), Csodát virágzik a jelen (1995) Őszből tavaszba (1997,) Vonat nem állt meg (1997), Megtaláltam (2003).
Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor „Krisztus poétájának” nevezte a költőnőt, akivel személyesen is volt szerencséje megismerkedni Budapesten.
Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulóján, 2012-ben konferenciákkal, emléktábla-avatással, szavalóversennyel, rádió – és tévéműsorral emlékezett a költőnő szolgáltára a magyarországi evangélikus egyház. Emlékét az életéhez kötődő városokban elevenítették fel.
2000. májusában hunyt el Budapesten. Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör díszpolgára.
Herman Claudius verse Te emberi útunkat végigjártad, Éles kövei lábad is sebezték, Ismerős neked a gond, félelem, bánat, És jól tudod, hogy most is hányszor kell még Rögös útakon roskadozva mennünk, Fáradtságot, fájdalmat viselve… S most ismét karácsony lesz és a lelkünk Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya: Ajándékozd minekünk békességed! Vond … Olvass tovább
Kövess engem!” – hangzott előszörcsaknem kétezer éve már.A Genezáret kék hullámaitberagyogta fénylőn a napsugár,és odahagyva hálót, otthont, múltat,az első tanítványok elindultak. Azóta századok tűntek tova,de ez a hívó, szent, jézusi szónem némult el soha!S várhattak rájuk próbák, szenvedések,mindig voltak, akik nyomába léptek,hogy elveszetteket keressenek,halálból új életre mentsenek,békét hirdessenek, szeressenek! Áldott az a felejthetetlen óra,amikor ez … Olvass tovább
Ha különösnek, rejtelmesneklátszanak Isten útjai,ha gondok örvényébe vesznekszívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készüla nap, mely csak gyötrelmet ád …egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak,s irgalma kútja mély nekem …ha a támaszok mind inognak,ha nincs erő, nincs türelem,s tekintetem sehol célt nem látvaksötét, könnyes éjen át …egy szikrácska hit vallja … Olvass tovább
Zsoltárok 16:11 Hányszor hullt a szívemregyermekek mosolya:virágok fehér szirmamájus szellőjiben.Én visszamosolyogtam,de bús volt a szívemés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Ha rengő bölcső mellettédesanya mosolygott,valami szelíd, boldog,édes érzés fogott el,mint bimbók hasadásán,mint rügyek fakadásán…Csak sugársuhanássötét árnyak között.Titkos bánat födöttés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Valaki a neved mondta,valaki rólad beszélt,Úr Jézus, és mosolygott.Lényéből és szavábóltiszta sugárzás, boldog,szelíd fényesség áradt.Megremegett … Olvass tovább
Mióta Jézus Krisztus velem jár,elhallgatott a fekete madár,mely minden év után azt sírta: Kár! Végig az úton, tűnő évekenazóta más madár dalol nekem.Erőm újul a csengő éneken. Ha hervad a százvirágú tavasz,arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,akár virág nyit, akár tél havaz. Ha évek után évek tűnnek el,és egyre sebesebben szállnak el,– az örök ifjúságról énekel. … Olvass tovább
Voltál már az alkalom temetésén?Verik a koporsófödeletfagyos téli göröngyök,s a szívedet göröngynehéz miértek:Miért nem tetted?Miért nem adtad?Miért nem mondtad?Felelj: miért nem?… Ezer alkalmat temetünkminden temetésen.Hiába koszorú, virágsíron, ravatalon…Verik a koporsófödeletfagyos téli göröngyök…Elmúlt az alkalom.
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk.Váltság – – – – – S ha nekünk mégis vannak sebeink,mélységes mélyek, be nem … Olvass tovább
Pünkösd előtt – sóvárgás titkos mélye.Pünkösd előtt – ígéretek zenéje.Pünkösd előtt – esedezés, esengés.Pünkösd előtt – halk hajnali derengés.Pünkösd előtt – szent vágyak mozdulása.Pünkösd előtt – koldusszív tárulása.Csendesen várni – várni, hinni, kérni!Aztán – boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után – szent égi erőt-vetten,pünkösd után – Lélekkel telítetten,pünkösd után – bátor tanuvá lenni,pünkösd után … Olvass tovább
Uram, áldalak a nyárban.Aranykalászos határbanszáll most hálával telitrónusod elé az ének,tüzéért a nap hevének,mert a szemet érleli.Esőcseppek záporáért,hajnalok hűs harmatáért,mindenért az ég alattvigassággal áldalak. Friss vetés, szép zöld ígéretmagot hozott és megérett,s amint lengeti a szél,zizegő, szelíd szavával,hitet tevő himnuszávalnagy jóvoltodról beszél.Boldog, aki érti, hallja,s míg aratni indul karja,miközben rend rendre dűl,Téged dicsér egyedül. Minden kicsiny búzaszembentérdre … Olvass tovább
Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek, ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg. Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk, amikor kihagy néha az emlékezetünk. De bánkódjam miatta? Az óra lepereg, S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak, óvatosak… Nem várnak derűs, fényes utak. Hallkabb a szó csengése, nehezen halljuk … Olvass tovább