Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban. Neve a magyar keresztény felekezetek körében hovatartozástól függetlenül ismert, az evangélikus egyház 20. századi történetének is kiemelkedő alakja.
Magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító diakonissza volt. A FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990 utáni első főnökasszonya, tisztségét haláláig alázattal hordozta.
Nincs olyan ember a Kárpát-medencei magyar felekezetek körében, aki ne tudna idézni istenes verseiből vagy énekszövegeiből. Az evangélikus énekeskönyv több mint 100 éneke fűződik Túrmezei Erzsébet nevéhez.
Finn, német és angol fordításban is jelentek meg versei.
Már 6 évesen verseket írt, ami az akkori helyi lapokban jelent meg. 1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált, amelyet a kommunista diktatúra a többi renddel együtt feloszlatott.
A kommunizmus idején verseit kézírással terjesztették, majd a ’70-es évektől jelenhettek meg ismét kötetei:
Így leszel áldás (1970), Emberré lettél, hogy ember legyél (1979), Most élni küldetés (1984), Ádventtől adventig (1987), Ragyogjatok szép csillagok (1994), Csodát virágzik a jelen (1995) Őszből tavaszba (1997,) Vonat nem állt meg (1997), Megtaláltam (2003).
Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor „Krisztus poétájának” nevezte a költőnőt, akivel személyesen is volt szerencséje megismerkedni Budapesten.
Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulóján, 2012-ben konferenciákkal, emléktábla-avatással, szavalóversennyel, rádió – és tévéműsorral emlékezett a költőnő szolgáltára a magyarországi evangélikus egyház. Emlékét az életéhez kötődő városokban elevenítették fel.
2000. májusában hunyt el Budapesten. Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör díszpolgára.
Fordította: Túrmezei Erzsébet Isten nem ígért mindig-kék eget,mindig-virágos, víg ösvényeket.Ború nélkül derűt,árnyék nélkül fényt,és fájdalom nélkülbékét nem ígért.De ígért erőt minden új naphoz,munkádhoz nyugalmat,világosságot utadhoz,bajban is kegyelmetés segítő kezet,mindig veled érzőörök szeretetet. Megosztom másokkal is!
Németből fordította: Túrmezei Erzsébet SzenvedésedIsten-adta ruhád.Először sehogyan se illik rád.Úgy találod, hogy nagy neked.Belenőhetsz, ha békén viseled.. S ha Isten ráteszi áldó kezét,erőt arra is ád,hogy úgy viseld végül a szenvedést,mint drága ünneplőruhát.
Ha újra csak Bábelt építenék,valamit magamnak és nem neked;terveim, vágyaim épülő tornyánhogyha villámgyors gondolatkezekmunkálkodnának, ég felé növelnék…ha újra, újra csak Bábelt emelnék:Uram, Te mindet elszélesztheted.Széleszd el, kérlek,és álljon ott a vágyam tornya csonkán.A győztes énnek büszke zászlajasose lebegjen ormán!Sose kacagjon, sose sírjon benneöröm zenéje, fájdalom jaja!Ó, amíg nincsen felépítve még,Szélessz el minden gondolatot, tervet,és ne … Olvass tovább
„Azt szolgálom, aki a legerősebb!”„Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög.Alkut kötöttek, s elszegődött. Aztán Jézus nevét ismerte meg.Látta, hogy ahányszor kiejtik,az ördög rémülten remeg.„Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!”– kiáltott, és otthagyta egyik este.Jézust kereste,hogy néki ajánlja fel erejét. Ment, mendegélt.Zúgó folyamhoz ért.Egy hófehérszakállú, halk öregútközbenolyan különös dolgokat beszélt:hogy Jézust az szolgálja itt,aki máson … Olvass tovább
Borús szemű, gondbarázdált, fáradt arcú emberek. Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs. Mellettem sodródnak el mind az utcaforgatagban. Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja. A nagy város ontja, ontja őket végtelen tömegben. Gondbarázdált fáradt arccal tovatűnnek, elsietnek. Itt is egy és ott is egy. … Olvass tovább
Fehér takaró,ezüst fénytartó,valót eltakaró.Mintha nem volna más,csak ez a ragyogás:titokzatos, csodás.Nincsen se hang, se zaj,nincsen se seb, se baj,se sóhajtás, se jaj…Se bün, se szenny, se sár,se szin, se könny, se kár,csak hó és holdsugár.Hiszen igy volna jó.De nem ez a való.Csal a fénytakaró.Alatta szenvedés,szenny, sár, … elfödni éselrejteni kevésa hó és holdsugár.De Valakire vára … Olvass tovább
Fehér szobánkban napsugarak járnak.Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:Hiszek a szeretetben. Valamit kérve kértem, várva vártam,s úgy tusakodtam a keserű „nem”-mel.Most bízom, s várok békén, türelemmel.Hiszek a szeretetben. Tudom, hogy enyém. És tudom: a létemszétosztogatni édes kötelesség!Hogy mások is ujjongva hirdethessék:Hiszek a szeretetben.
Minden gondotokat őreá vessétek” 1 Pét 5,7.“Minden lehetséges a hívőnek” Mk 9,23“Mindenre van erőm a Krisztusban” Fil 3,20“Mindenért hálát adjatok” Ef 5,20 Minden gondomat rád vethetem.Nem csak az apró-cseprő gondokat,a nagyobbakat is.Nem csak a nagyokat, nehezeket,a legkisebbeket is!Mert a minden, az minden! És minden lehetséges, ha hiszek.Lehetetlen, megoldhatatlan,Elérhetetlen nincsen!Mert a minden, az minden! És Tebenned mindenre van erőm.Mindenre, sokra, … Olvass tovább
Holnap talán az ajkam néma.Hogy ne maradjakszerető szóvalsenki adósa;úgy szóljak még ma. Holnap talán merev a lábam.Segíts, Megváltóm,hűséges szívvelszüntelen veledjárni a mában. Holnap talán karom se mozdul.Ma szent örömmelúgy tegye dolgát,mint a Te szolgáditt s a síron túl. Holnap tán a szívem is hallgat.De ma hirdesseminden verése:Áldom, Megváltóm,mentő hatalmad. A tegnapot befödte véred.Tied a holnap.Nekem … Olvass tovább
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!Ha bejárhatnám a határidat!– Neki indulok s olyan szövevényes…a folyamain nincsenek hidak. –Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!Mélységeidből titkok integetnek. Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.S én idegenül önbirodalmamban,remegve tartom kezemben a kormányt.Koldus királyod, mit tegyek veled?Merre keressek segítő kezet? Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,Ki … Olvass tovább