Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban. Neve a magyar keresztény felekezetek körében hovatartozástól függetlenül ismert, az evangélikus egyház 20. századi történetének is kiemelkedő alakja.
Magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító diakonissza volt. A FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990 utáni első főnökasszonya, tisztségét haláláig alázattal hordozta.
Nincs olyan ember a Kárpát-medencei magyar felekezetek körében, aki ne tudna idézni istenes verseiből vagy énekszövegeiből. Az evangélikus énekeskönyv több mint 100 éneke fűződik Túrmezei Erzsébet nevéhez.
Finn, német és angol fordításban is jelentek meg versei.
Már 6 évesen verseket írt, ami az akkori helyi lapokban jelent meg. 1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált, amelyet a kommunista diktatúra a többi renddel együtt feloszlatott.
A kommunizmus idején verseit kézírással terjesztették, majd a ’70-es évektől jelenhettek meg ismét kötetei:
Így leszel áldás (1970), Emberré lettél, hogy ember legyél (1979), Most élni küldetés (1984), Ádventtől adventig (1987), Ragyogjatok szép csillagok (1994), Csodát virágzik a jelen (1995) Őszből tavaszba (1997,) Vonat nem állt meg (1997), Megtaláltam (2003).
Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor „Krisztus poétájának” nevezte a költőnőt, akivel személyesen is volt szerencséje megismerkedni Budapesten.
Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulóján, 2012-ben konferenciákkal, emléktábla-avatással, szavalóversennyel, rádió – és tévéműsorral emlékezett a költőnő szolgáltára a magyarországi evangélikus egyház. Emlékét az életéhez kötődő városokban elevenítették fel.
2000. májusában hunyt el Budapesten. Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör díszpolgára.
Három karácsony fényében élek, S járom az utat, míg hazaérek. Mély szakadékban, meredeken, Holt sivatagban, zord hegyeken. Szomorú ködben kell néha mennem, Fekete felleg fog körül engem. Ó, milyen sokszor megállna lábam, Ha nem járhatnék három karácsony Fénye nyomában. Vártam az elsőt éveken át. Nappalokon és éjeken át. Gyermeki álmok ösvényein Feléindultak lépéseim. Zsongó tavaszban … Olvass tovább
Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír felé hárman, epesztő, emésztő, roskasztó gyászban. Ím ébred az élet és támad a nap már. A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár, és csattog az ének száll által a légen fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen. … Olvass tovább
Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton Ő vezérel oltalmazó kezével. Virágok, illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog elűzve minden … Olvass tovább
Jön a Megváltó,meleggel, fénnyeltölti be házunk!Csak jól vigyázzunk,hogy észrevétlenel ne haladjon,s itt ne maradjunkmi a sötétben! Szép karácsonyfanem elég nékem.Nem elég semmi.Jön a Megváltó:Őt magát vágyomszívembe venni.Olyan lesz akkor,mintha minden napkarácsony lenne! Puha jászolkéntvár a szívem rád:Végy, Uram Jézuslakozást benne!