Akinek van hozzátartozója, aki érzett már szeretetet egy másik ember iránt, az előbb vagy utóbb megtapasztalja a gyász kegyetlenül lehangoló, szívet tépő érzését.
Sok esetben nehéz túllépni, és mindig abban reménykedünk, hogy majd az idő, az, ami segít a sebek fájdalmát tompítani. De mindazoknak, akiknek mustármagnyi hitük van, ennél jóval nagyobb, és erősebb pártfogójuk akad a gyász óráiban: ez Istennek mindenütt megtapasztalható szeretete.
Természetesen ez abban a lehangolóan kegyetlen pillanatban sok esetben „szerény vigasz”, de mégis Hozzá fordulhatunk, szavakkal és szavak nélkül egyaránt.
A gyász versek hasonló módon próbálják feldolgozni egyetemes szinten azt a semmihez nem fogható, embert próbáló érzést, amit gyásznak nevezünk.
Anyánk nyugszik itt, halkan lépjetek. Ez a marék hamu, ez ő, leánykori nevén Zabó Irén, ki Somlójenőn született, s meghalt a Semmiben, hetvenöt évesen egy számozott vaságyon, Látjátok fiaim, szümtükkel, s látjátok, lányaim, mivé leszünk! Öt gyermeket szült, hatot fölnevelt (egyet eltemetett, kettőt befogadott); s megsokasodtak ivadékai. És nem szerzett magának más kényelmet – csak … Olvass tovább
Fáradtságom adom az esti árnynak,Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre,Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek,Leszek sehol – és mindenütt leszek. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
Ha menni kell, magammal sokat vinnék,Az egész édes, megszokott világot,Rámástul sok, sok kedves drága képetÉs egy pár szál préselt virágot,Vinnék sok írást, magamét, meg másét,Sok holt betűbe zárt eleven lelket,S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:Megüzenném a hulló leveleknek.Vinném az erdőt, hol örökké jártam,Hintám, amelyen legelőször szálltam,A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,A tollam, mert nem tudok mással … Olvass tovább
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta … Olvass tovább
Mellette ültünk ketten kétfelől, Mikor nehezen megmozdult a hangja: „Ha meghalok, – légy anyja” Már nézni nem tudott a barátnőre, Életében egyetlen barátnőre, De tudta, kire bízott engemet: A szeretetre s az erőre, A biztonságra és a nyugalomra. S lehunyta szemét örök nyugalomra. Ha látta most a csillagokon túlról, Hogy munkált ez a szeretet s … Olvass tovább
Gyermek voltam, kit ismertem, Sok rokon volt, mind szerettem. Napról-napra találkoztam, Köszöntöttem, búcsúzkodtam. Teltek évek, jöttek végek, Elmúltak a gyermekévek. Egyre többször sóhajtottam, Mindenkiért hálát mondtam. Felnéztem a magas égre, Várva régmúlt élményére. Jó időkre, szép napokra, Valaha élt rokonokra. Őseimre, családomra, Osztálytársra, barátokra. Hőn szeretett tanárokra, Emlékké vált mosolyukra. Soká tartott, míg így tettem, … Olvass tovább
kősziklát épít magának a Gyász és ólomízű mondataival bele- vési a felejthetetlen mosolyt melyet nem lehet újrafakasztani mert minden Gondolat egy Jajkiáltás! Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: