Mellette ültünk ketten kétfelől,
Mikor nehezen megmozdult a hangja:
„Ha meghalok, – légy anyja”
Már nézni nem tudott a barátnőre,
Életében egyetlen barátnőre,
De tudta, kire bízott engemet:
A szeretetre s az erőre,
A biztonságra és a nyugalomra.
S lehunyta szemét örök nyugalomra.
Ha látta most a csillagokon túlról,
Hogy munkált ez a szeretet s erő,
Amikor én harcoltam a halállal,
Elmondhatta nagy, mély hála-fohásszal
Virágai helyett
Könnyel öntözve a csillagokat:
Áldott kézre bíztam a fiamat.
1934. október 13., „Irén néninek”