Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Tavasz szele, árassz illatotKikelet havára ne sodorj bánatot!Hadd bolondozzunk áprilisbanS gyermekeink csodálják a húsvéti nyuszikat!Fessünk tojást is, százával, zöldet, hímeset, pirosat,S, ha nem olyan szép a kék festék, mint a gondnélküli Ég,Akkor, ahogy ellestük vénjeinktől,Lila hagyma héjával, előrelátó gondoskodássalHogy a legények csak jöjjenek, menjenekÉs a kertkapukonKi s bekoslasson az öröm s a nevetésÉrkezzen el az … Olvass tovább
Kétezer éve:A Rend és a Szabadság védelmében,Törvény és Birodalom érdekében,A Cézár és a Jehova nevébenMindennap új-új pálca töretik.Íme az Ember, a nyomorult EmberÍtéltetik és öletik. Halljátok-e az ezredeken átAz el nem múló ítélet szavát? Hol hangzik el? ki szövegezi meg?Mindegy, testvérek, az ítélet egy,Mert egy az Ok és az ÉrtelemEgyik neve Igazság, a másik Kegyelem.Minden … Olvass tovább
Nem, nem engedlek, fogom a kezed:Az Isten lánca vagyok én neked. Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel. A ködlő múltat, akarom, feledd,S állj meg hajnalló mélyeid felett. És nézz magadba boldog félelemmel:Isten szemével és az én szememmel. És tépd el mind a félig-fátylakat.Akarom: láss és megszeresd magad. Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,Erősségnek és … Olvass tovább
Téged dalollak: vasderekú lator,jéggé fagyott dac, szótalan óriás,ki meghalál szégyen-keresztfáns nem hajolál meg a gyáva kínnak. Két ezredéve zúg le merész szavam,lantom favázát megszögezem vadul,s vasszívvel és csontos marokkalzord zivatart kavarok nagy öblén. Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz,erényt pirító, tisztakezű gonosz –te hallgatál kővé meredten,míg az erény nyavalyogva koldult. Előtted állt a pálya szabad … Olvass tovább
Adjon isten, ami jó nincs, Vegye el azt, ami rosz! Verje meg, ki a hazának Veszedelmet, kárt okoz! Én édes atyámfiai, Szólanék egy keveset, S ha nem igaz szóm, az isten Úgy verjen meg engemet! Azt pedig ne is csodáljuk A mostani napokban, Hogy ha az igaz magyarnak Oly nagy mondhatnékja van! Mert eddig a … Olvass tovább
Isten!Kiáltunk hozzád:Légy a mi érző, meleg bőrünk,Mert megnyúztak bennünket,A fájdalomtól már semmit se látunk,És hiába, hiába tapogatózunk,Nem érezzük meg a dolgokat,Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mi haszna, ha tudjuk, de nem látjuk,Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek,Hogy fáradságnál hősebb a karunkS agyunk robbantóbb minden dinamitnál.Szavunk gyapjúja megpörkölődik,És keserű füstként hordozza a szél,Mert nem takarózik … Olvass tovább
A munka kész, a megváltásnakcsodája elvégeztetett…A megváltó az átok fájánnagy kínok közt kiszenvedett.A nap letűnik fájdalmában,a föld remeg és zeng az ég.A bátor harcos félelmébenreszket, s a szeme fényben ég. A gúnyolódók ajka néma,szemük merően rámered,előbb még büszkén gúnyolódtak,most rémtől gyötört emberek.,A marcona, s érzéketlenkatona szíve feldobog:‘Az Isten Fia volt ez ember!’ – ennél többet … Olvass tovább
Krisztus feltámadt!Valóban feltámadt!– hirdetik a sírnál járt asszonyok.De a tanítványok hitetlenülbezárkóznak. Zárt ajtók mögött idézgetikemlékeiket, csalódásaikat. Vádolják Istent,nem csalta-e megsaját magát és barátait?Nem tette-e őket nevetségessémindenki előtt? Vádolják a népet:hogyan ujjongott feléje,elfogadta segítségét,hallgatta igéit,aztán halálra ítélte. Vádolják önmagukat:Nem hagyták-e el Őtgyáván a bajban?! Zárt ajtók mögöttszállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal. De Jézus behatol a … Olvass tovább
Istenem.Az az alkony.A földbe döngölt örökzöldek.A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.Istenem.Ez a piszkos alkonya hamis csillogású nappal után –Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:sem a csődület, sem az ujjongás,sem az integető pálmaágaksem a fejhangon intonált hozsanna.Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.Nem itt dőlt … Olvass tovább
Kószáltam, jártam a világot,ülök most hűvös fák alatt.Arcomon száraz béke ésszivemen, mint bonyolult számokaljában az összegezés:hűvös, biztos tapasztalat. Tiszta a sor, kész az eredmény.Homlokomat sem törölöm.A hajlongó, hű táj felettelnézem hosszan a kereszténynagy összeadási jelet:a Krisztusét a temetőn.