Küzködöm; küzdve alakítomnemcsak azt, ami lehetek,ami lennem rendeltetett,ami a lényegem s a titkom;formálom azt is, amivé tiválhattok; azt formálom én ki,azt az embert, aki agyagmég bennetek is, kire vágytok,amikor sürgetve mondjátok:költő, előzd meg korodat!Gyúrom az anyagot, a fájót,facsarom ki a bennrekedt,megáporodott nedveket,én így sürgetem a világot.Mert az előzi meg korát,ki idején viszi tovább,vagyis – hallván … Olvass tovább
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! MennyiBalaton, tavasz, hegyorom!Alig tudom magamba szedni.S egyszerre – sok nagyon! Szeretném – azért, hogy te is nézdszemembe tenni szemedet.Magányba zár, fojt, fáj a szépség,ha nem együtt látom veled. Nem érzed, amit én, – ez is fáj;semmi se jó már nélküled.Szeretném a szívembe tennilüktető, élő szivedet. Mennyi szín! Nem tudok betelni.Mekkora távlat! Mennyi fény!Szeretném, … Olvass tovább
Kószáltam, jártam a világot,ülök most hűvös fák alatt.Arcomon száraz béke ésszivemen, mint bonyolult számokaljában az összegezés:hűvös, biztos tapasztalat. Tiszta a sor, kész az eredmény.Homlokomat sem törölöm.A hajlongó, hű táj felettelnézem hosszan a kereszténynagy összeadási jelet:a Krisztusét a temetőn.