Jókai Anna – Ima – virágvasárnap alkonyán

Istenem.Az az alkony.A földbe döngölt örökzöldek.A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.Istenem.Ez a piszkos alkonya hamis csillogású nappal után –Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:sem a csődület, sem az ujjongás,sem az integető pálmaágaksem a fejhangon intonált hozsanna.Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.Nem itt dőlt … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás