Jókai Anna – Ima – virágvasárnap alkonyán

Istenem.Az az alkony.A földbe döngölt örökzöldek.A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.Istenem.Ez a piszkos alkonya hamis csillogású nappal után –Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:sem a csődület, sem az ujjongás,sem az integető pálmaágaksem a fejhangon intonált hozsanna.Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.Nem itt dőlt … Olvass tovább