Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Szeretem én az eget úgy, ahogy van,derűsen, borusan;szeretem a földet is úgy, ahogy van,sárosan, porosan. Nem válogatok sem égben, sem földben,sem időben, sem térben;arravaló, hiszem, hogy térdre essek, –arravaló a térdem. Arravaló az út, hogy menjek rajta,s hogy ráboruljak holtan,mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,hogy ki voltam s mi voltam…
A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomig,Ahol e hűvös nyáridőbenBallagó életem folyik,Jár a sok jó falusi ember,Gyerek szalad, szekér döcög.El-elnézem és meg-megállokÉs mindenkinek köszönök. A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomigHa járok, mást sem tesz a szívem:Mindegyre csak találkozik.A legtöbben visszaköszönnek,Van, ki tovább megy ridegen,Van, aki bambán visszabámul,Csak egy nincs köztük: idegen. A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomigMinden … Olvass tovább
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,ki adtál életet, adj neki most álmot,és mivel ígértél, szavadat kell állnod,mert ő mindig hitt és sose kételkedett,szájára suttogva vette a nevedet.Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,próbálkozz, lehelj … Olvass tovább
Már a szemük oly szörnyü nagy,hogy megijed, ki belenéz,s szemük alatt sovány gödör,amelybe rémek alszanak.Oly vékonyak, akár a rongy,tejadó mellük elapadt,könnyes szemük kiszáradott,kezük, mint a kardpenge olyéles, határozott, kemény,s uruk sóhajtva néz reá,a kézre, amely puha volt,az álmok lágy párnája volt,s nem ismeri fel a kezet. Nem is nők többé, férfiak,álmos, sebesült katonák,fejükön fekete sisak,a … Olvass tovább
Nézz föl az égre: ott vanfelhők és csillagok közt. Pillants körül a földön:ott van fűben, virágban,állatok ámuló szemében,emberek arcán. Áss le a föld alá:csontokból és kövületekbőlszándékainak lábnyomadereng feléd. Mindenütt láthatatlan.Mindenben látható.
Nem tündökölsz az égi seregekAngyalainak kilenc kórusában,Hasztalan keresem a Bibliában,Emberi nyelven nincs is tán neved. Nem a nagyokat, nem a szenteketKíséred át az Isten Államába:Kisemberek utolsó állomása,A kis halál, ez a te őrhelyed. Mikor jössz hozzám? Lesz nekem szavad,Szabadítóbb a földi fájdalomnál?Lesz-e, hogy neveden szólítalak? Ó bár te hívnál, angyali Ajak,A néven, mely a túli … Olvass tovább
Hálát adok, hogy a világból Oly kevés dolgot ismerek, Hálát, hogy Párist sohse láttam, S nem vonzanak a tengerek. Hogy nem jártam a Rivierán, És járni már alig fogok, Hogy becsukódtak én előttem Idejében a távolok. Ó láttam így is, éltem így is, Így is kínlódtam eleget. A benyomások szertevitték, S vissza nem hozták lelkemet, … Olvass tovább
Tarka virágnakIllata kábít, –Édes a méz mitKelyhe kinál;Lebben a lepke,Röppen a méh –Sok kicsi vándorKedvese ajkánCsókra talál. Nincs ma halál,Él ma a földönMit csak az IstenÉlni teremtett; –Harsog a himnusz,Hangos a táj! –Semmi se fáj,Minden örömre,TűzlobogásraSzítja a lelket… Újra születtünkZöld lobogóvalLepkefogóvalTáncra megint!Csókot a földnek,Csókot a fának,Csókot a rügynek,Mert a hatalmasÉgi JövendőHírnöke mind! Hallga, mi szépenCsendül … Olvass tovább
Ne szóljatok, és ne mozduljatok,Fojtsátok vissza lélekzetetek…Nézzétek: fa vagyok,Reszketnek rajtam a színes levelek.Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,Életen túl, innen a halálonMég tartja őket valami csoda…Pedig elmult Halottak napja is,Mi most nem hull le, nem hull le soha, Ne szóljatok, és ne mozduljatok, –Egy pillantás, egy sóhajtás elég:És lehullnak a legutolsó álmok,És meghalnak az utolsó mesék.Ne szóljatok … Olvass tovább
A szél odakünn birkózik a fákkal, És zörgeti, rázza az ablakot. Itt benn a falon egyhangú zajával Az örök idő halk lépte kopog. Lép erre egyet, lép egyet amarra, És tolja odább a percmutatót, Míg teljes a kör; aztán üt az óra, És kezdi, ahol végzé, ugyanott. A szél odakünn dúl-fúl szakadatlan; Sebes eső veri … Olvass tovább