Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,tudhatjátok, hogy közel van a nyár.Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem megkorcs ágaimon más, mint a halál?Amikor jelek lepik el a mennyet,álmunkból kelni itt az óra már.De ha hozzám jössz, pedig megüzented,angyalod mégis álomban talál.Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;Nem voltál rest naponta jönni hozzám.Ajtóm bezártam. Ágam levetett.Éjszakámból feléd fordítom orcám:boríts … Olvass tovább
Nézz föl az égre: ott vanfelhők és csillagok közt. Pillants körül a földön:ott van fűben, virágban,állatok ámuló szemében,emberek arcán. Áss le a föld alá:csontokból és kövületekbőlszándékainak lábnyomadereng feléd. Mindenütt láthatatlan.Mindenben látható.
Ha eljön majd éveid számadása,és véletlen, betegség, háborúkiszólít e hol szép, hol iszonyúvendégségből maradandóbb hazába, melyre gondolni sem kivánsz, hiábaköltözött annyi veled egykorútársad előtted át, hogy szomorúpéldájuk intsen a megjobbulásra: mi lesz akkor, ha hirtelen megállbenned a vér, a lelkedet a haláloszlásra érett burkából kirántja? Tünődtél rajta már: ha menni kell,Gazdád silány sáfára, mit viszelmentségedül … Olvass tovább
1Ha életedben, ebben a kegyetlenhajszában egy-egy ritka pillanatmélyén meghallod olykor a magadhangját, azt a bágyadt kis neszt szivedben,azt az éhen könyörgő, tehetetlencsecsemősírást, melyben a szavakfekélyétől még tiszta, igazabbéned irgalmat kérő jaja rebben:miért támadsz rá nyomban? Puszta kézzel,mint egy eszelős gyilkosnak, miért kelltorkon ragadnod és megfojtanod?Azt hiszed, némább lesz, ha már halott?Igaz, nem szól. De szörnyű … Olvass tovább
Szerda este Szabó Jánosék ajtajánkoldus képében zörgetett az Istens kért egy falásnyi kenyeret a kenyerükből. De Szabó János ideges volt és rákiáltott:„Hordd el innét magad te csavargó!” Hanem az asszony megszánta az öreget,s kiszólt a küszöbön:„Várjon csak, jó ember,maradt tegnap délről egy tálka levesem,megmelegítem, ha megissza.” Az öreg leült a küszöbre,megvárta, míg a leves megmelegszik,aztán … Olvass tovább