Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Ha jó szerencse fölkap és ragad:Alázattal tűrd, el ne bízd magad.Ne nézd le, aki lent szerénykedik,Lehet, fönt ugyanezt veled teszik. Ész, szorgalom, törekvés bármit ád,Nem érzed-é százannyinak hiját?…Mert a szerencse szűken oszt javat;Egy kézzel ád, másikkal megtagad. Mit ér, ha ad gyönyört és kincseket,S szived csak egy virágszálért eped?Dicsőség koszorúját nyujtja tán?…De társid mélabú, sötét … Olvass tovább
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Csillag-szórók az éjszakákSzent-János-bogarak a kertben,Emlékek elmúlt nyarakon,Flórenc nyarán s összekevertenBúcsúztató őszi LidónakEmlékei a hajnaliPárás, dísz-kócos tánci termen,Történt szépek, éltek és voltak,Kik meg nem halhatnak soha,Őrzött elevenek és holtak,Szivek távoli mosolya,Reátok néz, aggódva, árván,Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres … Olvass tovább
Ma történt, hogy felment, s minket itt hagyott.Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,S lélekben velünk marad, míg be nem végződikMindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán. Ma történt, hogy felment, s minden ránk bízatott,Hogy a tőle kapott hitben építsük fel belül, s kívülA rendet, elűzve a békétlenség, s a félelem démonait.Nem rajta múlik azóta sem, hogy … Olvass tovább
Jó Jézusom, ki bús gyermekkorombanGyakran szálltál szívembe, merre mentélHogy nem lelek e szörnyű fájdalombanEgyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájainMost Téged várnak és Benned remélnek,A csodálatos földi születésnekMeleg és fénylő ünnepnapjain, S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknekSzívébe szállnál újra, égi gyermek,De nem vagyok méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki … Olvass tovább
A hold ezüstös csónakaAz ég vizén evez.Oly tiszta, szép az éjszaka!A föld oly fűszeres!Az álmodó nagy orgonákAz ifjú kerten átMintha dalolva ontanákA május illatát. Hull, hull a zsongó halk lepel,Az illat fátyola.Az éjszakában ünnepelA teltség mámora.Illattal, csenddel telve mind,A tó, a föld, a fény,Oly csordulásig telve, mintA jó Istennel én.
Én hiszem azt, hogy megsegíteszKinyújtod értem szent kezedA bánatomra fényt deríteszS kegyelmesen elvégezed,Hogy minden könnyem, szenvedésemJavamra lesz majd én nekem.Ezt zengi minden szívverésem,Köszönöm Neked, Istenem! Köszönöm azt, hogy hű Atyám vagyS elküldted értem Szent Fiad,S hogy bár csak bűnöm, s bánatom nagy,Hű Krisztusom, most hívogat.Köszönöm azt, hogy könnyben, éjbenImára zárhatom kezem.És azt, hogy minden szenvedésbenKezedben … Olvass tovább
Itt a magányban újra megtaláltambolyongva síró, tévedt lelkemet,és hull a könnyem csendbe, lassu árban,mint bús mezőkre a halk permeteg. A földre fekszem s bámulom a fákat,könnyezve, dúltan jő a szerelem.S hogy a kongó mezőn senki se láthat,sötét dalok tömjénét égetem. Holt bánatom hamvát fejemre hintem,sivár imákba görnyed a gerincem,a múltak gyászmenetje felkeres. S merev ajakkal … Olvass tovább
Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek. Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet. Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni,a magányodat szeretem és lelked kételyeit, mert örök szomorúság borzong benned,mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod … Olvass tovább
Csak egy darabka hús; látatlanúl,Kiváncsi szemtől rejtve dobban;Hol viharozva, vészesen, vadúl,Hol mélabús, merengő nyugalomban.Egynek szelíden suttogó öröm,Másnak bőszen kiáltó kárhozat.Eszemet rajta hasztalan’ töröm:Nem fejthetem meg, óh szív, titkodat. Tagoljon szét a higgadt bölcselő,Bonczkés metéljen darabokra:Titok maradsz, mély, meg nem fejthető,A kérkedő tudósokon kifogva.Ma istennel szállsz szembe vakmerőn,S holnap lesujt egy röpke gondolat.Hitvány és gyönge hozzá … Olvass tovább
„Jó emberek, segítsetek keresni!A gyermekünk nincs velünk. Elveszett!Tizenkét éves, kék szemű, sudár, szép.Érdekli minden… Nem volt köztetek? Először jött velünk a szent Sionra.A nagy utat vállalta boldogan.Itta szemével a sok tarka látványt.Jóságért megkedvelték sokan. Elvégeztük, mit előírt a törvény.Szívünkbe szent békesség költözött.Hazaindultunk, azt gondolva balgán,Hogy jön velünk az úti nép között. De nem találjuk sehol. … Olvass tovább