Magyar költők versei

Kortárs és klasszikus magyar költők versei

 

Fórián Andrea

 
 
Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.

Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.

Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.

Bárkiből lehet költő, író?

Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.

Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.

Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.

Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?

A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?

Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”

Mit jelent ma „klasszikus”?

A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”

Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.

Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.

Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!

A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!

A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!

Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.

Mécs László – Csak ennyi az egész

Igen, lehettem volna én is boldog,az én utam is éppen arra vitt.A kert elébe értem, mely reám várt.Szerelem. Rózsák édes mámora.Gyümölcsfák. Csend. Családi tűzhely.Szántás-vetés humuszban, szerelemben,Irtás-oltás fákban, gyerek-szívekben.A nagyvilág villámait fogó,vihar-szordínós villámhárítók.A nagyvilág lármáját átszűrő,dallammá szűrő zűrzavar-szűrők.Leány-hajszálon függött az aranykulcs. De megfordultam, nem tudom miért.Én nem vagyok hős, nem vagyok erős.Nem tudtam, hogy mit rejt … Olvass tovább

Weöres Sándor – Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,a gong-alakú csillagokkal,köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,és végül az ámulatos nap-ragyogással:mind a tiéd!valamennyiben itt vagy,akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanúls a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újrakerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,miket állandó … Olvass tovább

Kányádi Sándor – Nagycsütörtökön

nincs idegünk már a közös szorongáshoz a közös de a külön-különi megszégyenítéshez sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához ha legalább élőben menne mint minden este a megváltott és meg nem váltott világ minden híradójában latrok százai ezrei mentődnek föl naponta pilátusok légiói mossák a kezüket nyilvánosan és közben elégedetten mosolyognak bele egyenesen a kamerákba csak … Olvass tovább

Reményik Sándor – Mindenki megy…

Vagy így, vagy úgy, de mindenki sietMostanában tőlem valahova –Nem volt ily kurta azelőtt a perc,S az óra ily kiszabott, mostoha.Mindenki megy és mindenki lohol,Egyik csomagol – másik haldokol.Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:Jövevények és vándorok vagyunkÉs nincsen itt senkinek maradása. –Néha borzadok s fázom élni, lenni:Ebben a maradástalan világbanNekem is útra kellene már … Olvass tovább

Kaffka Margit – Bethánia

Már akkor Judeában élt az Úr, És közelgett az idő, hogy beteljék. Már elhagyá a kedves tartományt, Galilea hű népét, gyermeteg Lakóit az üde, északi völgynek, Bájos tavát, kökörcsines mezőit, S a szürke ódon kővárosba tért. Járt a papok tornácai előtt, Pogányok faragott kapuinál, S a templom fogadalmi kincsein Merengett hosszan. Ám, ha szót emelt, … Olvass tovább

Juhász Gyula – Lázár az égben

Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.– Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget. Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.– Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban. Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.– Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet. Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.– Köszönöm, az anyámét hallom, … Olvass tovább

Rónay György – Ha eljön

Ha eljön majd éveid számadása,és véletlen, betegség, háborúkiszólít e hol szép, hol iszonyúvendégségből maradandóbb hazába, melyre gondolni sem kivánsz, hiábaköltözött annyi veled egykorútársad előtted át, hogy szomorúpéldájuk intsen a megjobbulásra: mi lesz akkor, ha hirtelen megállbenned a vér, a lelkedet a haláloszlásra érett burkából kirántja? Tünődtél rajta már: ha menni kell,Gazdád silány sáfára, mit viszelmentségedül … Olvass tovább

Sík Sándor – Galambok

Fekszel a párnán: letörött faág,Válladon ül a búgó némaság.Kezes vadgalamb, a füledbe súg:Ami tegnap volt, édes-szomorút. Hessentenéd, – de jó, hogy nem megy el.Nem akarnál, de mégis könnyezel.Visszhangot sír benned a tubaszó,S ujjad közt meg-megáll az olvasó. De felszálló szelíd-galamb imádElhagyja már a vadmadár nyomátS tollain erdő-illatot vivén,Csőrével zörget Isten küszöbén.

Bényei József – Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.Ne engedd a virágokat sírni. Ne engedd a madarakat félni,a hűséget hóban elvetélni, az álmokat este megalázni,almafákat áprilisban fázni, a perceket ne engedd megállni,ablakokat örökre bezárni, csillagfényű éjszakákra lőni,ösvényeket indákkal benőni. Ameddig a vállad íve bírja,vigyázz minden virágtalan sírra, vigyázz minden társtalan magányra,füstre, fényre, ember-glóriára. Aki árva arccal sír az … Olvass tovább

Reményik Sándor – Igaz beszéd hitem dolgában

Most vallani kell, végsőt vallani. – Volt-e hited egy szikra bárcsak? –Pár porszeme reámtapadtHívő lelkek virágporának. – A virágporral mi lett, mondd meg?! –Áldozatul esett esőnek.Sokszor éreztem idegennek,De néha áldott ismerősnek. – Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? –Soha. Ködös volt, ködös valami.Legtöbbször a Szépségben láttam.Nem tudok róla többet vallani. – Jézusoddal hogy mint volt dolgod? … Olvass tovább