Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
1Ha életedben, ebben a kegyetlenhajszában egy-egy ritka pillanatmélyén meghallod olykor a magadhangját, azt a bágyadt kis neszt szivedben,azt az éhen könyörgő, tehetetlencsecsemősírást, melyben a szavakfekélyétől még tiszta, igazabbéned irgalmat kérő jaja rebben:miért támadsz rá nyomban? Puszta kézzel,mint egy eszelős gyilkosnak, miért kelltorkon ragadnod és megfojtanod?Azt hiszed, némább lesz, ha már halott?Igaz, nem szól. De szörnyű … Olvass tovább
Szenvedni tudj és tűrni merjÉs várni, sírni, érni,A szirtek párnáján pihenjS ne félj a végtelen jövővel szembenézni! És minden veszne, törne bárS ha semmit el nem érne,A lelked él még s vár reádTitokkal teljes és vigasszal teljes éje.
„De mondom néktek, Salamon az ő dicsőségében nem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” Járosi Andornak Színesedik a rét. A margaréták föl-fölemelik Szelíd, fehér fejük. A karthausi, a hallgatag barát Barátkozik velük. Misére csenget a harangvirág A bükkönynek s az árva lóherének, A rét fölé az alkonyat terül, Ezer virág ajkáról száll az ének Hangtalanul: … Olvass tovább
Nem, nem az a halál, ahogy itt nevezik,Ha koporsónknak a födelét szegezik;Nem, nem az a halál, amit a léha hisz,Midőn a gyászszekér a temetőbe visz;És az sem a halál, midőn már más sirat:Öröm vagy fájdalom, bú vagy érdek miatt –Ah az, az a halál: midőn még itt vagyunk:De halva és magunk siratjuk – önmagunk! Emlékszem … Olvass tovább
Nézd: földben, szélben, erekbenHogy lüktet a tavaszi láz!A mélység ritmusa rebben,Szíven, rügyön az furulyáz.Friss szélben, bíboros érbenMegzendül a tártölű távol,A lélek lobban a vérben,És szállani, szállani vágyol. Szökelleni, szállani vágyomA szűz föld szíve felett,Én, én a gyerek-rügy az ágon,Én, én a kelő kikelet.Mosolyomtól serken a pázsit,És rezzen a tavalyi dudvaS búvó pici szarvacskáitFélénken a napra … Olvass tovább
Aranykötésű imakönyvetHagyott rám örökül anyám,Kis Jézus ingben, glóriábanVan a könyv első oldalán.Sok év előtt egyik sarokbaBeírta jó anyám nevét,Lehajtom a betűkre főmet,Hogy fölidézzem szellemét. Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszerFehér ruhában láttam őt.Tavasz volt épp, a kedves ákácVirágozott a ház előtt.A lemenő nap fénysugáraReszketett ajkán, zárt szemén.Apám ott állt a ravatalnál,És vélem együtt sírt szegény. … Olvass tovább
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon áta száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,végül mind elmegyünk, a napsütés is elmaradés lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,hullott almát a kertben, vagy egy … Olvass tovább
Szerda este Szabó Jánosék ajtajánkoldus képében zörgetett az Istens kért egy falásnyi kenyeret a kenyerükből. De Szabó János ideges volt és rákiáltott:„Hordd el innét magad te csavargó!” Hanem az asszony megszánta az öreget,s kiszólt a küszöbön:„Várjon csak, jó ember,maradt tegnap délről egy tálka levesem,megmelegítem, ha megissza.” Az öreg leült a küszöbre,megvárta, míg a leves megmelegszik,aztán … Olvass tovább
Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll s döfködi partját. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi, szép szeretők csontja s el is reped. Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong, sír a kis őz is. Sírdogál a … Olvass tovább
Gyöngyvirágos szép tavasznap,Testvérül ma elfogadj,Kisgyereknek, szép-igaznak,Önmagamnak visszaadj.Fürge szellő, lég suhanca,Légy te most a mesterem.Míg szökellve szétsuhansz aFriss füvön, jer, játssz velem!Új tavasz, legyünk ma egyek!Add, ma mindent elfeledjek,Ami nem dal, nem derű,Nem győzelmes-egyszerű. Félre tőlem, téli rontás,Zúzmarázó kételyek,Sziromrázó részrebontás,Gondok, árnyak, éjjelek.Drága köntös, egyszerűség,Tiszta tóga, légy ruhám;Kék-fehér tükröd, derűs ég,Arcom nézze vissza rám.Zaj ha bennem, elcsituljon,Csendnek … Olvass tovább