Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,Ami leginkább lenni akarok.Ha egyszer azt mondaná valaki:Megsajnáltam a bánatodat,Hitetlenségedet, háborgásodat,S neked adom mi legdrágább neked:A sorsodat, az önéletedet.Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő,A végtelenség örök ereje,Aki nem néz hátra, csak előre,S nem hallja a múlt idők zenéjét.Legyek az őskor mitikus gigásza,Aki számára nincsen vég, határ,Hogy két karommal … Olvass tovább
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!Zsendül a földben a nedv, fut a vér,bizsereg a magban a lomb meg a fény –túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap,kiböködi a hideg csillagokat,döccen a vén föld rossz kerekén –túlvagyunk mégis a tél nehezén. Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.Óvtuk az otthon csöpp … Olvass tovább
A New York-i Hétvégi Magyar Iskolának ajánlomhúszéves jubileuma alkalmából, 1979 Tanulni kell. A téli fákat.Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt.A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót,jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket,a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul,tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel:tanulni kell, szeretni kell.
Fordította: Rab Zsuzsa Amint az ajtón benyitok,kezemnek otthont adsz a tiédben.Befogadod, mint csavargót a házba,ott vacok várja, tűzhely, vacsora,nincs lárma, nincs tülekedés.A lélek felbátorodvakioldja átázott cipőjét,vizes harisnyáját kötélre dobja,aranyfényű teát tesznek elébe,illatos málnaízzel,vágnak mellé, amennyi jólesik,a friss kenyérből.Aztán, ha a lélek, felbátorodvaegy kicsit kutat még a polcon,talál ott rejtett örülni valót:kis üveg mézet,vagy egy pozsgás-piros … Olvass tovább
Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz … Olvass tovább
Németből fordította: Túrmezei Erzsébet SzenvedésedIsten-adta ruhád.Először sehogyan se illik rád.Úgy találod, hogy nagy neked.Belenőhetsz, ha békén viseled.. S ha Isten ráteszi áldó kezét,erőt arra is ád,hogy úgy viseld végül a szenvedést,mint drága ünneplőruhát.
Ördög lát oly bűnbánókat,Amilyenek mi vagyunk:Hamut hintünk a fejünkreÉs – mégiscsak mulatunk.Eltemettük a farsangotS a gond mégis messze száll,Jelszavunk még csak a régi:Éljen herceg Karnevál. Műkedvelők s – kedvetlenekMind mulatnak egyaránt,Olvasóval a kezébenMég nem láttam egy leányt.Holmi édes hirdetésekEl dehogy is tüntenek,Még nagybőjtben sem az égbenKötik meg a frigyeket. Ma a nyomdászok mulatnak,Nemsoká a »skriblerek«;Nem … Olvass tovább
Hord mindenikünk szívében egy képet,Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb. Egy földi asszonyt, ki bár nincsen szárnya,De makulátlan, foltja sincs, se árnya. Ki tűrve tűr és nincsen egy jaja,Kinek a neved végső sóhaja. – Az, akit én szívemben őrizek,Tanúja magam, hogy élt, létezett: Orvúl a lelkét lopta belémS e lélek szenved s szenvedek én, Elkárhozva … Olvass tovább
Megtaláltam Jézus útját,Megváltása már enyém.Bizalommal futok hozzá,Szeretettel lép felém.Áldott égi Világosság,Utamon te légy a Fény!Szívem boldog menedéke,Üdvösséges szép remény!Megtaláltam Jézus útját,Megváltása már enyém. Fogd a kezem, drága Jézus,Te légy nékem az erő.Csüggedésben siess hozzám,Bűneimért szenvedő!Töltsd reám most drága Lelked,Hulljon rám a Tűzeső,Igédnek adj győzedelmet,Mert eljön a végidő.Fogd a kezem, drága Jézus,Te légy nékem az erő!
Ha újra csak Bábelt építenék,valamit magamnak és nem neked;terveim, vágyaim épülő tornyánhogyha villámgyors gondolatkezekmunkálkodnának, ég felé növelnék…ha újra, újra csak Bábelt emelnék:Uram, Te mindet elszélesztheted.Széleszd el, kérlek,és álljon ott a vágyam tornya csonkán.A győztes énnek büszke zászlajasose lebegjen ormán!Sose kacagjon, sose sírjon benneöröm zenéje, fájdalom jaja!Ó, amíg nincsen felépítve még,Szélessz el minden gondolatot, tervet,és ne … Olvass tovább