Túrmezei Erzsébet – Légy Krisztus hordozó

„Azt szolgálom, aki a legerősebb!”„Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög.Alkut kötöttek, s elszegődött. Aztán Jézus nevét ismerte meg.Látta, hogy ahányszor kiejtik,az ördög rémülten remeg.„Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!”– kiáltott, és otthagyta egyik este.Jézust kereste,hogy néki ajánlja fel erejét. Ment, mendegélt.Zúgó folyamhoz ért.Egy hófehérszakállú, halk öregútközbenolyan különös dolgokat beszélt:hogy Jézust az szolgálja itt,aki máson … Olvass tovább

Babits Mihály – Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!    Gyermekkoromban két fehérgyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon    s úgy néztem a gyertyák közül,mint két ág közt kinéző ijedt őzike.    Tél közepén, Balázs-naponszemem pislogva csüggött az öreg papon,    aki hozzád imádkozottfölém hajolva, ahogy ott térdeltem az    oltár előtt, kegyes szokásszerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,    s ő se jól értett. De azértte meghallgattad és megóvtad … Olvass tovább

Keresztury Dezső – Parázs

Ideje senkinek sincs már,mind ámokfutó,kit végül is csak a sír vár:elolvad, tavalyi hó. Jobb volna halkan pihenni,kertben, fű, lomb között,hervadó tűz, mely egy szemnyiparázsba költözött. Csak lenni, nem mindig őrsön;tenni a mindennapit,ahogy sok csendes ősömpéldája tanít. De soha nem nyughatom már:szél támad, lángra kapaz égre feszülő csont-várs lerogy túlterhe alatt. Kit ár sodor, fordul így … Olvass tovább

Ady Endre – Imádság úrvacsora előtt

Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy magyarul is szabad nézni, Szabad szemekkel szabadon Parádézni. Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy nem kell ám fenékig inni S kelyhed szent borából elég Egy korty: hinni. Add nekem azt a szent hitet, Istenem, Hogy holnapig, óh, nem tovább, nem, Birom még bátor életem, Ámen, … Olvass tovább

Kosztolányi Dezső – A sírok vonaglanak

Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,     nagy, ismeretlen földekenénrólam álmodik egy ember,     vár, felzokog s hív szüntelen. Talán szeret. Megérzi lelkem,     ha lopva jő az alkonyat,s a tág, nagy ég kék tűkörében     sápadva látja arcomat. A régi századok hatalma     gyakran legörnyeszt és leüt.Bús, vézna árnyak légióit     látom rohanni mindenütt. Tán messze, máshol a ködös múlt     zokog a szemfedő alatt,késő reménnyel hí … Olvass tovább

Várnai Zseni – Fáradt a szívem

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,Csak jó úgy hosszan ülni a napon,Nézni a fákat, és nézni az eget,A messziről kéklő nagy hegyeket,És lesni a fájó csöndet itt belül,Amint a könnyhúrokon hegedül.Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,Meghalt talán, vagy alszik, pihen?Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?Tud-e még sírni, könnye van-e még?Sikoltani tud-e, … Olvass tovább

Gerzsenyi Sándor – Vár rád az Úr!

Ha földi utad véget ér,Hogy állsz az Úr elé?Két úr szolgája nem lehetsz!Ma el kell végre döntened,Hogy életed kié. A sátán sok-sok jót ígér,Az útján csalfa fény.De elhagy végül hűtlenül .Majd minden terved összedül,És nincs többé remény.Az Úr Jézus hív, jöjj hamar!Őbenne béke vár.Eltörli minden vétkedet,Megvált, meggyógyít, mert szeret,Így nem rémít halál. Ha földi utunk … Olvass tovább

Kaffka Margit – A Szűzanyánál

Egy reggel – nesz nélkül, bájosan, szelíden Nászöltözetben álltak mind a fák. Szép májusasszony! Önt kereste szívem És Önhez vágyott ez a sok virág. Virágtalan az oltár is, – beh árva! Palástja hószín, – pillantása jég, Anyakirályném! Szolgáló leánya, – Udvarlására mégis eljövék! Kegyét veszítve bujdostam azóta, – Emlékszik? Köd szitált, permetezett, Zúzos november-estén, lopva, … Olvass tovább

Radnóti Miklós – Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevés beszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s … Olvass tovább

Kölcsey Ferenc – Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád … Olvass tovább