Ellen Niit – Otthont adsz

Fordította: Rab Zsuzsa Amint az ajtón benyitok,kezemnek otthont adsz a tiédben.Befogadod, mint csavargót a házba,ott vacok várja, tűzhely, vacsora,nincs lárma, nincs tülekedés.A lélek felbátorodvakioldja átázott cipőjét,vizes harisnyáját kötélre dobja,aranyfényű teát tesznek elébe,illatos málnaízzel,vágnak mellé, amennyi jólesik,a friss kenyérből.Aztán, ha a lélek, felbátorodvaegy kicsit kutat még a polcon,talál ott rejtett örülni valót:kis üveg mézet,vagy egy pozsgás-piros … Olvass tovább

Ellen Niit – Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember. Hogy járva a tengert, szembe kell szállni merészen a széllel, s akkor a hajós csodákra lel, az idő nagy titkokat érlel. Szálltam hát, Végtelen, feléd: hullámok pörölye paskolt. Ég s víz határa s a tengerfenék derengett: messzi, … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás