Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Sem utódja, sem boldog őse,Sem rokona, sem ismerőseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié. Megosztom másokkal is!
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immár tudom, hogy nem maradnak itt,Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, –Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása;Fagyos viharként száguld mindenik,Mögöttük sír a kertek pusztulása,S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!…A vihar szárnyán mindez elrepül,Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:Ott áll a kert siváran, egyedül. … Olvass tovább
Megromlott már a régi erkölcs.Egy kor veszőbe’ van megint.Szakadj le, új idők viharja!Pusztíts, dühöngj kedved szerint.Bábel tornyának épitői,Hogy’ összezagyválódtatok.Kezdhetitek megint elülről…Óh, tartsatok bünbánatot! Jut-e még eszetekbe néha,Mi az az Isten ostora?Mért kellett jönni vízözönnek,S hogy mért pusztult el Szodoma?…Erős Spartára, bölcs Athénre,Rómára nem gondoltatok?…Egy népvándorlás jöhet újra!…Óh, tartsatok bünbánatot! Kérkedtek azzal, hogy e századMily bölcs, … Olvass tovább
Kihálom a testem és lelkem,Kinyargalom rest magamat,Valami tán marad,Vagy tán nem is marad,De nem marad vágytalan órám. A titkos Élet szívvel szór rámFényekkel toldott fényeket,Csak neked,Csak neked élek, csak neked,Vágy és anyádnak, aki: Élet. Néha-néha úgy-úgy elszéledDölyföm, rangom, nevem, hitemÉs semmiben,Már-már semmibenSem bízok és szünök valómban. Föl, föl, Uram, nem mindig jóbanAdódik az elélnivaló.De élni: … Olvass tovább
Előbb a hegyi kápolnáig,aztán a falu templomáig,kéttorony örök irányáig,hollóéveken által máig,néha Nagyenyed zárkájáig,Don-kanyarig, Szibériáig,s vissza az alvadt városokba,meghagyott kicsi otthonokba,rongyszőttes-tiszta tájromokba,vissza a hajnal-vereckéken,tűzön-vízen keresztül épen,mert nem test szerint, csak egy képen,de makacsul, de mindenképpen,keresztülszületve egy házon,keresztülszármazva egy népen,Uram, nem a te láncod tépem,nem a gonosznak táncát lépem,hinni egyedül is hihettem,de ha már így lett – … Olvass tovább
Az én hitem ki nem hunyó örökmécs,Tenger fölött világítótorony;Gyémántfúró, mely utat nyit a célhozS áttör, ha kell, egy gránithegysoron. Engem tépázhat bóra, számum, orkán, –Elöntheti árral hajóm a víz;A végső deszkaroncson is hiszem, hogyPartot érek, – és hitem partra visz. S zárhatja utam kőfal, sziklatömb el,Láttán lelkemből új erő buzog;Hitem, e gyémántfúró meg se csorbul, … Olvass tovább
Szűz rózsákkal kél a hajnal…égő szívvel, dalos ajkkalüdvözöllek, Alkotóm!Mint az anyjából a gyermek,im a dolgok is kikelnekdurva, mély árny-burkaikból,hogy színnel köszöntsenek. Égi Hűség! Gyönyörűség!Te legtisztább Célszerűség!Te egyetlen Bizonyos!Nem szerencsét s üdvösségetkérek Tőled: Bölcsességedtudja, mért teremtett és hatűzre vetsz is, áldalak. Fönntartóm, add, hogy ne kelljenelrúgnom, mi aljas bennem,magamat csonkítanom:virradatnak ékessége,megbontatlan teljessége,oldd föl bennem éjszakámnakáldatlan salakjait. … Olvass tovább
Emberek! Mind! Kik ha hisztek, ölni tudtok, s kiket a kétség megöl;kik ezrekért meghalnátok, de százezrek meghalhatnak aggódásotok felől.Gyötrők és meggyötörtek, egymást kínzók, gyűlölködve szeretők!Irigyei, imádói egymásnak, ti egymást várók, üldözők!Kik egyedül meghaltok, de együtt egymást ölitek.Magatokat sem bírjátok, s milliók közt boldog mégis lelketek.Ti vagytok egymásnak sorsa, végzete és istene;ti vagytok legnagyobb csapás magatokraés … Olvass tovább
A jövőről nem sokat tudok,de a végítéletet magam előtt látom.Az a nap, az az óramezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást.Az Atya, mint egy szálkátvisszaveszi a keresztet,s az angyalok, a mennyek állataifölütik a világ utolsó lapját.Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:nagyon szeretlek. S a hirtelen támadttülekedésbensírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,mielőtt asztalhoz ülnénk.
Ne mondj le semmiről. Minden lemondásegy kis halál. Ne mondj le semmiről.Minden halál gyilkosság (lélekontás):Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,Isten művét rongálja bármi rontás,meghalni bűn, ne mondj le semmiről:minden vágyad az Isten szava bennedmutatva, hogy merre rendelte menned.