Farcádi Sándor – Az én hitem

Az én hitem ki nem hunyó örökmécs,
Tenger fölött világítótorony;
Gyémántfúró, mely utat nyit a célhoz
S áttör, ha kell, egy gránithegysoron.

Engem tépázhat bóra, számum, orkán, –
Elöntheti árral hajóm a víz;
A végső deszkaroncson is hiszem, hogy
Partot érek, – és hitem partra visz.

S zárhatja utam kőfal, sziklatömb el,
Láttán lelkemből új erő buzog;
Hitem, e gyémántfúró meg se csorbul, –
És én falon, kőszirten átjutok.

Mi kín, nyomor, baj, mind hozzám szegődhet.
A csüggedést búmban sem ismerem;
Hitem átüthetetlen égi páncél,
Ő az én váram, erőm, istenem.

És lobbanhatnak gyilkos ágyúk is rám,
Pokol döngethet váramon falat:
Hitzászlóm biztatóan leng a bástyán.
Küzdök, – s hitemből győzelem fakad.

Én a világot is megváltanám, ha
Nem volna oly süket, vak és balog.
Mert én Jurisich és a
Dobók szirt-lelkéből a hit vagyok!

Megosztom másokkal is!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás