Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Babits Mihály fordítása Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.Néked szívem, lelkem átadja magát,Mert Téged szemlélve elveszti magát. Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,De a hallás rólad hittel biztosít:Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,Igéd igazánál mi van igazabb?! A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,Itt a színek rejtik emberarcodat,De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,Kérve, … Olvass tovább
A kősziklákat mindíg irigyeltem,Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,Állják a villámot, ha rájok sujt,S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.Számukra soha sincs „talán”, se „hátha”,Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,Mint zord, erős és önhitt férfiak,És hófuvásos, sivatag-nagy télbenFejükön csipkés jégből a sisak.A kősziklákat mindíg irigyeltem. A kemény szót most megtanulom én is,De szívem bánja, mit kimond a szám,Ajkamon … Olvass tovább
Legyenek áldva mind, a kikSzivemet összetépték.Ne ingereljen bosszuraEngem soha kevélység. Ne érezzem sosem, sosemPoklát a gyűlöletnek!Kiket mindenki eltaszít,Azok szeressenek meg. Az irgalom szent angyalaLakozzék e világon,S a vértanúk jutalma mindAz emberekre szálljon. Jőjjön a békekor, melyetSok ember sírva vár lenn.S én is legyek jobb s igazabb,Mint voltam eddig. Ámen!
Egy lélek állt az Isten közelébe’S az örök napsugárban reszketettÉs fázva félt,Mert érezte, hogy vonzza már a föld,És keserűn kelt ajkán a „miért”,Mikor az Isten intett neki: „Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni,Neked szőtték e színes porhüvelyt:Pici kezeket, pici lábakat;És most hiába, le kell szállanod,Öröktől fogva te vagy kiszemelve,Hogy e testet betöltsd,Mint bor a … Olvass tovább
Istent, Jézust nem sokat emlegetted.Ha imádkoztál is: titokba tetted.A holdtól féltél: megzavarta álmod.Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.Az égen csak a „napocskát” szeretted.Nem a Napot vad, izzó nyári hévvel,Csak a napocskát ibolyalevéllel,Csak a napocskát őszi sugárzással,Szobán át támolygó téli verőfénnyel.Anyám…Fehérfürtös, napfényszomjas virág,Úgy fordultál Te is a nap felé,Mint sok-sok kedvenc pelargóniád.Lelkedben elzengetlenül buzogtakS számlálatlanul, szent nap-himnuszok, – … Olvass tovább
Ha ezt a szót, e kurta szótKi tudnám egyszer ejteniEgyszerűn, hangsúlytalanul,Ahogy ágról a zuzmara pereg,Ahogy az esőcsepp a mélybe hull…Ha tudnám egyszer ezt kiejteniVigaszt nem várón, visszhangtalanul.Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,Hogy nem kellene mögé rejteniFájó lemondást, keserű dacot,Titkolt reményt, elfojtott haragot.Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,Ahogy ágról a zuzmara pereg,Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.Akkor én … Olvass tovább
Nincs, ahova hazatérjek,ténfergek, mint a kísértetéjszaka. Süt a napfény, mégse látnak,a magyar a nagyvilágnakárvája. Megy az élet, jő az élet,ebek vagyunk és cselédek,bolondok. Jajgatok, de nincs, ki hallja,vizes a kalapom aljaa könnytől. Jaj, ha szám egyet kiáltna,kitűzném a kapufáraszívemet. Csak csöndesen, szívem aludj,jó nekem így, jó nekem úgy,akárhogy. Így végezték bús hatalmak,olcsó víz a magyar … Olvass tovább
Szerettem nézni az esőt,hogy issza hő nyáron a föld,mint lázas száj, repedezett;szerettem, hogyha úgy esett,mintha vederből öntenék,villámlott és dörgött az ég,féltem, de ha eső esett,azt néznem olyan jólesett,hogy a viharral szembeszálltam,míg el nem állt, ajtóban álltam,s néztem az égi háborút,melyben a föld egy hadiút,holott mihelyt a földre ér,minden esőcsepp talpra kél;talpra ugrik, mint égből cseppent,vagy … Olvass tovább
Az emberhez száll himnuszom ma,Hittel hadd harsogom dalom,Nagy ismeretlenek helyében,Dacos fejem meghajtva mélyen,Szelíden és örök reménybenEz ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember?A por s a végtelen fia,Istent teremtő földi szellem,Kemény pöröly vasvégzet ellen,Ezer fönséges küzdelembenViaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar mezőkön,Sarcol a rögből életet,Nap égeti és tüske marja,Tépázza ég és föld viharjaS a jövendő útján … Olvass tovább
Egy kopott könyvem van nekem,s ha hozzám minden idegen,kinyitom s már nem vagyok árva:fényes mennyei seregeksuhannak s visznek hozsánnázva. Fekete tó, – s napként ragyog.Mint fáradt, húnyó csillagok,le-lehullok, de itt találokmegújulást. Ebből születnekvértanúk, szentek s óriások. Kis könyv. Sok „bölcsnek” langy mese,s én, a senki, győzök vele:benne annyi tűz s annyi hit van,mint földet rendítő … Olvass tovább