Fórián Andrea – Adventus Domini!

Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt! Adventus Domini, Adventus Domini… Töröljük le, amit az élet nevetve reánk rakott,Csak egy maradjon, az Isten-ösztön, mit a Fiú adott.Ki sötétségben született, de a Fényt kínálja nekünkCsak bársony szívvel tehetjük meg, hogy … Olvass tovább

Juhász Gyula – Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívembenIlyenkor decemberben.A szeretetnek csillagára nézek,Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot,S amit az élet vágott,Beheggesztem a sebet a szívemben,És hiszek újra égi szeretetben,Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédetHallok, szomorún nézek,A kis Jézuska itt van a közelben,Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,S ne csak így decemberben. Nagyon … Olvass tovább

Juhász Gyula – Rorate

A kéklő félhomálybanAz örökmécs ragyog,Mosolygón álmodoznakA barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak,A minisztráns gyerek,Mint bárány a mezőbenCsenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókákTérdelnek. Ifju papMagasba fölmutatjaSzelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztjátKönnyezve keresem.Ó gyönyörű gyerekség,Ó boldog Betlehem!

Túrmezei Erzsébet – Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe’ forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse dobom el. Félreteszem karácsonyfára. Majd … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Kérdez a gyermek

„Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára … Olvass tovább

Sík Sándor – Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója És minden, ami mostani, múljon, Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, Csillagos álom pelyhes takarója. Álom, álom karácsonyi álom! – Álom, álom… Betlehemben Kicsike Jézus megszületett. Szép Szűz Mária, egek ékessége, Mi bűnös lelkünk egy édessége Csókkal hajol a jászolka tövébe, Kicsi Jézuskára rájanevet. Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, Ügyefogyott népre, ránk mosolyog … Olvass tovább

Reményik Sándor – A karácsonyfa panaszkodik

El-elnézlek ti hontalan fenyők,Ti erdő-testből kitépett tagok.Hányan mondhatják el ma veletek:Óh én is, én is hontalan vagyok! Piacra vitték testem, s a lelkem,És alkusznak az életem felett.És fehér vattát aggatnak reám:Mű-zuzmarát a zuzmara helyett. Tudom: elszárad a levágott kar.Tudom: én vissza nem jutok sohaAz ősrengeteg anyakebelére.Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.S a végtelen helyett egy szűk … Olvass tovább

Wass Albert – Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!Fényt porzik gyémánt szekere!Minden csillag egy kereke!Ezeregy angyal száll vele!Jön, emberek, jön, jön az égbőlIsten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek!Szépek és tiszták legyetek!Súroljátok föl lelketek,csillogtassátok kedvetek,legyetek ujra gyermekekhogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mesemár nem is egészen mese.Belőle az Isten szemetekint a földre lefele.Vigyázzatok hát emberek,Titeket keres a szeme! Olyan jó … Olvass tovább

Fórián Andrea – Szenteste

lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon csendben ácsorog az ünnepi asztal felett fenyőfa illatba pácolt ünnepi mosoly mögött reá emeled-e tekinteted? lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon fénnyel kínálja hidegtől tépett szíved fahéj ízű félelmed iránytűként használva keresi-e pislákoló lelked? lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon szenteste hozd el az öröklét forrását adjon erőt hűséged … Olvass tovább

Aranyosi Ervin – Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,kiviláglik tiszta fénye.Ott ragyog a csillagokban,s éled az ember REMÉNYe. A szívünkben BÉKE lángja,HITünk ajtót nyit a jóra.Aki ránk néz, máris látja:– Elérkezett hát az óra. S bizony, hol a SZERETET él,ott gonosznak helye nincsen.Hol a jóság jövőt remél,ott megjelenik az Isten. Eljön a mennynek országa,tudom, itt lesz, lent a Földön.Nyíljon ki … Olvass tovább