Karácsonyi versek, amire épp most szükséged van!
Nem szükséges sokat mondani a karácsony szelleméről a keresztény vagy keresztyén világban, mert talán ez az egyetlen olyan ünnepünk, amellyel mindenki tisztában van.
Néhány éve a marketingnek „hála” a karácsonyra való készülődés kitolódott. Már októbertől találkozhatunk karácsonyi kirakatokkal, de az igazi profik nyár végétől már a szezonra készülnek.
Elgondolkodtál már azon mi lenne, ha január 1-től már a következő karácsonyra készülnénk lélekben?
Mi lenne a világgal, ha nem felejtenénk el a mindennapi forgatagban, hogy a karácsonykor egy olyan egyedi és megismételhetetlen Égi üzenetet kaptunk, ami több mint kétezer éve kíséri az emberiséget?
Mi lenne a világgal, ha a szeretet lenne a középpontban egész évben, és nem csak két-három hétig keresnénk a leghmeghatóbb karácsonyi verseket? Hanem egész évben imaként mantráznánk?
Tulajdonképpen fel sem fogja a világ, de akár így is lehetne.
Lehet is.
Csak mindannyiunknak a magunk kis környezetében kell elkezdeni. Ehhez tényleges táptalajt biztosítanak a karácsonyi versek a szeretetről.
Ezek a karácsonyi költemények közelebb visznek nem csak Istenhez, hanem önmagunkhoz is!
A karácsony lényegét számtalan magyar és külföldi író, költő prózákban és versekben is kifejezte már, elénk tárta azzal a kiapadhatatlan sokrétűséggel, amit a nyelv elénk tár.
Ha mégis abban a helyzetben találnánk magunkat, hogy nem tudjuk mi is a karácsony lényege – amiről olyan nagy erővel próbálnak bennünket, gondolkodó embereket eltántorítani -, akkor csak olvassunk el egy karácsonyi verset!
Igazából erre bármelyik klasszikus vagy kortárs költő karácsonyi verse tökéletes lehet.
Amikor szülőként vagy nagyszülőként karácsonyra válogatunk verset csemetéinknek, csak jusson eszünkbe: a csoda bármikor megtörténhet egy épp neked szóló jelzős szerkezeten vagy metaforán keresztül!
Talán a te kedvenc karácsonyi versed is itt van az alábbi költemények között:
Ezüstöt ölta téli föld.Havas kis úta hegyre fut.Karácsony intfelénk megint.Keresi árva, elhagyotta betlehemi csillagot. Köd hamva hullés rajta túlmint zúzmarás,fehér varázs,erdők-mezőkaz Érkezőtjelentgetik ma ékesen.Őt keresem! Őt keresem! Már megjelent!– zenél a csendReményed Ő!– zúg a fenyő.Ilyen fehér!– dalol a dér.És szól az út, mit láb tapos:Alázatos! Alázatos! Lombjaveszettág diderega jegenyén:Ilyen szegény!Róla zenéla szél, a télzenélj … Olvass tovább
Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok.. Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy ígéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz … Olvass tovább
Miért fekszel jászolban, ég királya?Visszasírsz az éhes Barikára.Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalmajobb tán mint csillag-űr szele volna?jobb talán a puha széna-alom,mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked,mint gazdag nárdusok és kenetek?Lábadhoz tömjén hullt és arany kulit:kezed csak bús anyád melléért nyult… Becsesnek láttad te … Olvass tovább
A régi házban, hol apánk ilyenkor aranyba mázolt almát és diót mesélve karcsu, vidám angyalokról kik zsákban hordanak ma minden földi jót. Emlékszel anyánk boldog asztalára, hol illatozva gőzölt a frissen sült kalács, a gyertyafényből, fenyő illatából szövődött a derűs, ünnepi varázs? Istenem, ha még egyszer lehetne asztalodhoz ülni, édes jó anyám, s a Te … Olvass tovább
Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedűl vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül. Miként a jégcsap függ a házereszrül, Ugy függ szivemről ez a gondolat. Hej, be nem … Olvass tovább
Mert jóllehet csak istállót talál, ki „lépremegy” a csillagot követve – mindig lesz Gáspár, Menyhárt s Boldizsár, ki újra csak elindul Betlehembe. A csillag meg nem róható azért, hogy álmaink egén kétszeresen süt – nem koronás, felkent királyt ígért, csak kisdedet, hogy királlyá növeljük. Ki a jászolnál megcsalatva áld mert istenfia nem bíborpalástos: hozzásegíti tétlen … Olvass tovább
Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! Szénakazlak mellett,lám, angyal közelgett. Az égből indulvaüzenetét hozza: Ma született gyermek,a világ ismer meg! Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! Pásztorok hirdessékminden szívnek tessék: ő az istállóbanfekszik a jászolban, fekhelye gyalult fa,pelenkája szalma. Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! József és Máriaajkán zeng ária, ökörke, szamárkakétfelől csodál a: Világ ékessége,kezdete és vége! Ó fényességesÓ békességesÓ … Olvass tovább
Megszületett. Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. Én hiszem a szép csodát, Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa És jötte szűzen érte Máriát. Megszületett. És élt harminchárom évet. Én hiszem a bús csodát, Hogy kereszten halt, feltámadott És elevenen a mennybe szállt. Megszületett.
Foszlik a fény, fogy a hő, közeledik az idő, meg kell már születned! Gyűlnek is a pásztorok, igazodik száz torok édes énekednek. Nem tudjuk, hogy merre fog jót jelentő csillagod rőt egünkre kelni. De a jászol barma vár s három keleti király készül útrakelni. Az alázott s a szegény sorsa sűrű éjjelén jöttöd után reszket. … Olvass tovább
Nem hallod-e? kopogtat valaki… Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn s erősen fú, esik, . . Erszd be a szegény utast, ereszd Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hot idegen… Csak. erre, erre! bátran egyenest, – A szó elég jókor tesz idebenn! – Ah, ifjú s vándor, … Olvass tovább