Karácsonyi versek, amire épp most szükséged van!
Nem szükséges sokat mondani a karácsony szelleméről a keresztény vagy keresztyén világban, mert talán ez az egyetlen olyan ünnepünk, amellyel mindenki tisztában van.
Néhány éve a marketingnek „hála” a karácsonyra való készülődés kitolódott. Már októbertől találkozhatunk karácsonyi kirakatokkal, de az igazi profik nyár végétől már a szezonra készülnek.
Elgondolkodtál már azon mi lenne, ha január 1-től már a következő karácsonyra készülnénk lélekben?
Mi lenne a világgal, ha nem felejtenénk el a mindennapi forgatagban, hogy a karácsonykor egy olyan egyedi és megismételhetetlen Égi üzenetet kaptunk, ami több mint kétezer éve kíséri az emberiséget?
Mi lenne a világgal, ha a szeretet lenne a középpontban egész évben, és nem csak két-három hétig keresnénk a leghmeghatóbb karácsonyi verseket? Hanem egész évben imaként mantráznánk?
Tulajdonképpen fel sem fogja a világ, de akár így is lehetne.
Lehet is.
Csak mindannyiunknak a magunk kis környezetében kell elkezdeni. Ehhez tényleges táptalajt biztosítanak a karácsonyi versek a szeretetről.
Ezek a karácsonyi költemények közelebb visznek nem csak Istenhez, hanem önmagunkhoz is!
A karácsony lényegét számtalan magyar és külföldi író, költő prózákban és versekben is kifejezte már, elénk tárta azzal a kiapadhatatlan sokrétűséggel, amit a nyelv elénk tár.
Ha mégis abban a helyzetben találnánk magunkat, hogy nem tudjuk mi is a karácsony lényege – amiről olyan nagy erővel próbálnak bennünket, gondolkodó embereket eltántorítani -, akkor csak olvassunk el egy karácsonyi verset!
Igazából erre bármelyik klasszikus vagy kortárs költő karácsonyi verse tökéletes lehet.
Amikor szülőként vagy nagyszülőként karácsonyra válogatunk verset csemetéinknek, csak jusson eszünkbe: a csoda bármikor megtörténhet egy épp neked szóló jelzős szerkezeten vagy metaforán keresztül!
Talán a te kedvenc karácsonyi versed is itt van az alábbi költemények között:
Dér didereg alvó fákon, fehér éjben advent kopog; gyarló lelkünk készen álljon, s az áldás is ránk találjon, színes gyertyák fénye lobog. Fenyőgyanta friss illata tölti be a meleg otthont; világol egy lila gyertya, embereknek hitet adva, Krisztusunk megváltást hozzon. Kopog a második vasárnap; egy pár lila gyertya fénylik; reményt nyújtva a családnak, kik csak … Olvass tovább
Hulló hó fátylán át igézett a holdMosolya ezüst-sugárs a kopottan is sudárjegenyékre szerelmesen hajolt. A havas réten egy árva nyúl mosdott.Nem figyelt, észre sem vett.S míg a nyár éneke lett,messziről egy öreg harang bongott. Babonás, különös téléjszaka volt.Álltam egy kereszt tövén,s fázós, topogós fölémkitárt karjával Krisztus lehajolt. Budapest, 1937
Miközben nagyanyó a betlehemi csodáról mesélt, és szót szó mellé igazgatott, mi fránya kölykök az ablakhoz rohantunk, mint kiket az estnek titka jobban izgatott. Talán, mert nem tudtuk felfogni ésszel, hogy lehet Ember és Isten egy személyben, az, aki korhadt, csöpp istállóban születik, kérődző barmok közt, trágyabűzben. De nagyanyó nem haragudott ránk, elcsendesült, és ámulva … Olvass tovább
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba – ˝Idd meg! … Olvass tovább
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták. A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot, kívánd azt, hogy minden … Olvass tovább
A fény, a félelem, az angyaleloszlott már az égi hanggal,nem zeng a mennyei torok –de szívükben még száll a langy dals csak állanak a pásztorok –:„Megszületett királyotok!” Hej, mire várunk? Útrakelvesiessünk áldott Betlehembe!– s botunk már indul is sután;az egyik még kinyúl a lengebárányfelhős barik utáns meghajlít egyet a nyakán. Mennek a tág, visszhangos éjben,ők … Olvass tovább
Közeleg a szép Karácsony. A család együtt – alig várom! Hópihe hull ágról, ágra, hópaplan száll minden fára. Fenyőfákra gyöngyök ülnek, díszek, csúcsok felkerülnek és gyermekek hada várja: – Mit hoz neki Jézuskája? Autót? Babát? Csokit? Szánkót? Csizmát? Kesztyűt? Nagy kabátot? Anyunak megsúgott titkot? Pici szemük ezért csillog, s mi boldogan nézzük Őket, bennük látván … Olvass tovább
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S azt hitte, hogy megtérít, Hogy szépen visszaingat. dec 26. Talán-talán jobb volna Mégiscsak visszaesni, Betegen is a Krisztust, A régi Krisztust keresni. Talán-talán jobb volna, Mint lelkem keserülni: Krisztus előtt, templomban, Úgy, miként régen, leülni. … Olvass tovább
Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk, és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk, a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa. Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe, s meghallgatjuk, mi a parancsa: Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét! Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen! … Olvass tovább
Nyár óta mindig Karácsonyra várok. Ma már tudom, hogy várakozni jó; készíts, anyókám, ünneplő kalácsot: közeledik a szentesti hajó, közeledik, javulásunkat hozza, hírt hoz örök csodákra nékem is. Csillagkert sarjad messze illatozva – s a nagyvilágban csönd sincs, béke sincs! De sarut húznak napkeleti bölcsek, királyok szelídülnek éj felén: játszótársunk születik… Tele szívvel, fénylő arccal … Olvass tovább