Karácsonyi versek, amire épp most szükséged van!
Nem szükséges sokat mondani a karácsony szelleméről a keresztény vagy keresztyén világban, mert talán ez az egyetlen olyan ünnepünk, amellyel mindenki tisztában van.
Néhány éve a marketingnek „hála” a karácsonyra való készülődés kitolódott. Már októbertől találkozhatunk karácsonyi kirakatokkal, de az igazi profik nyár végétől már a szezonra készülnek.
Elgondolkodtál már azon mi lenne, ha január 1-től már a következő karácsonyra készülnénk lélekben?
Mi lenne a világgal, ha nem felejtenénk el a mindennapi forgatagban, hogy a karácsonykor egy olyan egyedi és megismételhetetlen Égi üzenetet kaptunk, ami több mint kétezer éve kíséri az emberiséget?
Mi lenne a világgal, ha a szeretet lenne a középpontban egész évben, és nem csak két-három hétig keresnénk a leghmeghatóbb karácsonyi verseket? Hanem egész évben imaként mantráznánk?
Tulajdonképpen fel sem fogja a világ, de akár így is lehetne.
Lehet is.
Csak mindannyiunknak a magunk kis környezetében kell elkezdeni. Ehhez tényleges táptalajt biztosítanak a karácsonyi versek a szeretetről.
Ezek a karácsonyi költemények közelebb visznek nem csak Istenhez, hanem önmagunkhoz is!
A karácsony lényegét számtalan magyar és külföldi író, költő prózákban és versekben is kifejezte már, elénk tárta azzal a kiapadhatatlan sokrétűséggel, amit a nyelv elénk tár.
Ha mégis abban a helyzetben találnánk magunkat, hogy nem tudjuk mi is a karácsony lényege – amiről olyan nagy erővel próbálnak bennünket, gondolkodó embereket eltántorítani -, akkor csak olvassunk el egy karácsonyi verset!
Igazából erre bármelyik klasszikus vagy kortárs költő karácsonyi verse tökéletes lehet.
Amikor szülőként vagy nagyszülőként karácsonyra válogatunk verset csemetéinknek, csak jusson eszünkbe: a csoda bármikor megtörténhet egy épp neked szóló jelzős szerkezeten vagy metaforán keresztül!
Talán a te kedvenc karácsonyi versed is itt van az alábbi költemények között:
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre.Oda, ahol az orosz tankokKözött hallgatnak a harangok.Ahol nem csillog a karácsony.Nincsen aranydió a fákon,Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.Szólj hangosan az éjszakából:Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad,Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.Ne beszélj nekik a világról,Ahol most gyertyafény … Olvass tovább
Elgondolom, hogy mi a Karácsony, igazság-mese, valóság-álom. Szívünkben nyíló szépséges virág, szeretet-fénybe merülő világ. Csillagos égen Nap születése, kis gyertyák lángja, ünnep és béke. Tűlevél-illat, csengettyűk hangja, a kicsiny Jézus születésnapja. Ébredő álmok kiáradása, megfáradt lelkek reménysugára. Az öröklétnek vizéből kortyok, szeret az Isten, az ember boldog! Fehér ruhában a téli berek, zúgó harangszó, hívő … Olvass tovább
Advent, harmadik vasárnap örömgyertyát gyújtunk, rózsaszínre vált a lelkünk, nem nyomaszt a múltunk. Közeledik a Karácsony, öröm gyúl lelkünkben, a szeretet és a hála vendég életünkben. Az Adventi várakozást még az is fokozza, hogy minden nap, a Karácsonyt, még közelebb hozza. A szeretet ünnepére készül minden lélek. Három gyertya lángja fénylik, s hálatelt az ének.
Az Isten küld, testvéreim tinéktek, hogy sugarai eleven tüzét, amik arcáról a szívembe égtek, sugározzam csendesen szerteszét a testvéreknek, kik az éjben járnak. Az Isten küldött, szentjánosbogárnak. 1916
Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas »sötéten tartja«, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya gyepét kitárja: az uj tavasz. S … Olvass tovább
Még úr a sötétség, hosszúak az éjek, pihen a föld öle, hideg a tél. Fénylik a szívekben rejtező ígéret, az advent igéje, életre kél. Ünnepi koszorú gyertyái kigyúlnak, erős a szívekben a hit, remény. Egy szűztől születik megváltó a földre, kicsiny lesz, de máris árad a fény. Koszorún négy gyertya, vasárnap fellobban jelzi hogy közeleg … Olvass tovább
Most, hogy a földön minden költemény bús, csapongó szárnyon Hozzád repülök, s Neked dalolok, karácsonyi Jézus! Repülök szánkán, csörgő hit-batáron és úgy hódolok jászolod előtt, kicsi Mesterem, jóságos Tanárom! Nagy hittel vetek bízó szemeket Rád én, szent iskolád rossz kis nebulója; megáldom szalmás, szegényes katedrád. Te nem bántottál soha-soha engem, nem vágtál arcul nagy-ártatlanul, ha … Olvass tovább
Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet! Most már tiszta örömmel is legyen megáldva méhed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, Fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből! – Te véres, vergődő … Olvass tovább
Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke. Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
a gyarlót aki újabb mérget forrala nem levőket és az elmenőketa letarolt és kifosztott erdőketa sárkányoktól lankadó erőketaz itt felejtett szikkadt nagyszülőketa templom felé vivő kisutcákata szélbélelte aggó iskolákataz aprópénzen megvett kenyereta kormosodó levegőegetaz otthoni vizek legédesebbjétkétségbe esettek örök keresztjétaz elpusztult s születő könyveketaz álmot amit lát a kisgyereka hajót amely zátony fele futa félelmébe … Olvass tovább