admin Hiszek a mindenek feletti sötétben, Hiszek halálban, az elmúlás ködében, Hiszek ridegségben, távolságtartásban, Hiszek fájdalomban, hiszek a magányban. Hiszek emberek közt szeretetlenségben, Hiszek sötétben, hiszek a feketében. Hiszek a Lelkem mélyén lévő sarokban, Hiszek a csendben, a taszító karokban. Tudod, mikor hiszek ezekben legjobban? Ha megtalálom a csendben, nyugalomban. Csendben elmerülve, a Lelket „megölve” Némán … Olvass tovább
Hogy megnőnek a dolgok, Ha az ember már törpül: Mindenki óriás lesz S egy ránk-bámuló körbül Kiáll a középre valaki. Valaki, kit szerettünk, Vagy talán nem szerettünk, Szépen szemünkbe vágja, Hogy csúf bűnökbe estünk S az életünk furcsa ámitás. S tornyosan tornyosulnak Vétkeink vert felhői, Hangosan szitkozódnak Multunk leselkedői, Kik csak azt tudják, hogy hazudunk. … Olvass tovább
hidd el, már rég tudom, hogy jó tempóban haladok a megkezdett úton, mert testem eszköz, munkagép, s a hangom a zeném, az tart meg csak a szakadék imbolygó peremén, vigyázok, le nem zuhanok, élek, amíg lehet, mert vagyok az, aki vagyok, szeret, aki szeret, egyszerre óvott s kitakart valóság és csoda, láttam, az ember hova … Olvass tovább
Kisbíróm, a Kétség, vallatott: »Ember, mit akarsz és ki vagy?« »Sírok és a síróké vagyok.« »Van-e tűrni másokért erőd? Van-e nagy, igazi hited?« »Nincs, de meghajlok a hit előtt.« »Milliók könnye nem sok neked? Miért nem sírsz csak magadért?« »Mert én mindenkiért szenvedek.« »És ha meghalsz a kínok alatt?« »Milliószor szebben halok, Mert az én … Olvass tovább
Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?A csillagok örök forgása néked forogés hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dologa te bünös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a KulcsMadárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg,hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem … Olvass tovább
Mit málló kőre nem bizol:mintázd meg levegőből.Van néha olyan pillanatmely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő,bezárva kincses öklét,jövője nincs és multja sincs,ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha halsúrolta s tovalibbent –így néha megérezhetedönnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is,és később, mint az álom.S az öröklétet ízleledmég innen a halálon.
1 Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett Hegyeken-völgyeken széllyel mind kergetett, Rí, léh, s alig vehet szegény lélegzetet, Keres kútfejeket, 2 Úgy keres, Úr Isten, lelkem most tégedet, Szerte mind kiáltván az te szent nevedet, Szabadulására, hogy onts kegyelmedet, Mint forrásfejedet. 3 Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül, Italom csak méreg keserű könyvemtűl, Midőn ily … Olvass tovább
Ülök a templomban, Búsan, s egyedül. A lámpának fénye Az arcomra vetül. Hideg van odakint, Bent sincsen jó idő. Fel kell jól öltözni, Hideg a levegő. Megszólal a harang, Jönnek az emberek. Nemsoká kezdődik Az Istentisztelet. Felcsendül az ének, Lelkipásztori szó, Igei üzenet, Amely üdvöt adó. Az Ige ad békét, Adjon szeretetet. Legyen hát most … Olvass tovább
Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesanyám s csak alkony az örököm. Hajnalka volt az édesanyám: Kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomoru, néma: Mióta meghalt édesapám, házunk oly hallgatag, árva: … Olvass tovább
Áldott kezeddel símogatsz meg,Anyám.Intő szavad még mintha hallanám,Míg rám borulszS áldott kezeddel símogatsz meg. A régi intést elfeledtem,Anyám.Azért zúdult annyi vihar reám;Úgy összetört…A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört,Anyám.Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?Már nincs vágyam,Beteg vagyok, az élet megtört. De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te,Anyám.Mondd, miért sírsz? Engem siratsz talán?…Nem … Olvass tovább