admin Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem. Szép út állt előttem, de nem azt követtem; Nem adok, nem hajtok semmit a világra, Bolond célok után rohanok zihálva, Bolond célok után álmodozva, balgán Így beszélnek rólam minden utca sarkán, Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett … Olvass tovább
Hát adjuk az Álomnak magunkat S édes anyám, aki megöregedtél Miattunk gyorsan és sohse vettél Gyér hajerdődbe újabb fésűt, Ez álomban légy ifju delnő. Egy nagynagy dáma, ki egyszer eljő, Ki soha, soha, sohase untat, Ki néz bennünket, csókol és üt, Édes anyám, aki megöregedtél, Ne hagyjuk el soha magunkat. Ady Lajosnénak küldöm
Akit én csókolok, elsápad, Nem merem megcsókolni Az anyámat. Jaj azoknak, kik álmot szõnek Rólam, hívő barátnak S szeretőnek. Jaj azoknak, akik szeretnek, Mert nem hiszek már régen A szivemnek. Akit én csókolok, elsápad, Nem merem megcsókolni Az anyámat.
Lukács 17:21-37 Ami látható, arról most ne beszélj! Ne pánikolj, ne aggódj, ne mesélj! De emlékezz szavára, és ne feledd: Az Ő országa – bár nincs messze – Nem szemmel láthatólag jön el! Ám jelek lesznek. S azokat észrevedd! Szíveddel, lelkeddel, szellemeddel… És ne kapkodj, ne szaladgálj Várd ki, míg bensődben Rád talál… 2020-03-30
Emlékezem: Kemény bilincsbe verten, bénultan ültem a hideg kövön. Sötétség, bűn és vád töltötte lelkem, ijesztő csend kietlen börtönöm. Halál? Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt valami bennem. Életvágy talán. S akkor… szerettem volna összetörni bűnt és bilincset börtönöm falán… Neki az ajtó rozsdamart vasának sámsonkarokkal! Ki a fényre! Ki, ahol szabad mezők ujjongva várnak, s … Olvass tovább
Milyen széles az Óceán annak, ki hazagondol – s rossz hír számára mily rövid az út. S százszor jajabb annak, ki már-már gondolkodni se tud a gondtól. Jaj neked, hús-vér idegen! -: szerves gép itt az ember – – próbáld szeretni – hisz mégis az a dolgod – nem kilóra mért szerelemmel. Hova vetemedtél hova … Olvass tovább
Husvét, husvét! a kábult emberekharsogva mennek templomi zászlókkaltüzes-piros nagyszombat alkonyán.Templomokból kibug az orgona.a világ ujjong, kongnak a harangokés körmenetre siet az anyám. Szobám sötétedik, nehéz szivems azt gondolom: be jó is lenne már,ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,szivemnek sánta lába meggyógyulnas tüzes-piros nagyszombat alkonyánmehetnék egyszer én is körmenetre. Sok éve egyszer mentem az uccákon.Szememből lassan könny … Olvass tovább
Nem így kellene hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket … Olvass tovább
Ha nézem a világot, A világ visszanéz, Azt mondom, összevisszaság, Ő feleli, teljes egész. Azt mondom, csupa valótlan, A semmiség ragyog, Ő feleli, nézz meg jobban, A valóság én vagyok. Azt mondom, merő idegenség, Sok átsuhanó tünemény, Ő feleli, nézz a tükörbe, Amit ott látsz, az vagyok én.
Csak hulljatok virágok, pálmaágakCsapongjon a piros szárnyú örömS higgyétek, hogy Dávid utódja jönSzabadságszerző győzelmes királynak. Ő… látja már, hogy messze mint a felleg,Fekete átok varjúraja várÉs szárnyra kap, s hogy nemsokára márKáromkodnak, akik most énekelnek Ő… tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,Nem marad bennük se remény, se hit… S … Olvass tovább