Teremtett egy világot, tökéletes tervvel, Ám végül „megjelent” a tökéletlen ember. Isten, embernek szabad akaratot adott, De az ember magának határokat szabott, Így Isten az Édenből embert kitagadott, Mert Éva a megtiltott gyümölcsre szomjazott, De így eltávolodtunk a tökéletestől, A Lelket átható Isteni szeretettől. Tökéletes Isten és tökéletes rendszer, Tökéletes minden, de tökéletlen ember.
Tudom Atyám, nem raksz ránk akkora terhet, Amit emberi ésszel nem viselünk el. Van, mikor úgy érzem, nem jön be a terved, Nem tudom, hogy mit akarsz az életünkkel. Egy dolgot kérek, csak Te mutasd az utat, Hogy életünk végén célba érjünk Veled. Szívem napról napra csakis Téged kutat, Meg akarom találni áldó két kezed.
Hiszek a mindenek feletti sötétben, Hiszek halálban, az elmúlás ködében, Hiszek ridegségben, távolságtartásban, Hiszek fájdalomban, hiszek a magányban. Hiszek emberek közt szeretetlenségben, Hiszek sötétben, hiszek a feketében. Hiszek a Lelkem mélyén lévő sarokban, Hiszek a csendben, a taszító karokban. Tudod, mikor hiszek ezekben legjobban? Ha megtalálom a csendben, nyugalomban. Csendben elmerülve, a Lelket „megölve” Némán … Olvass tovább
Ülök a templomban, Búsan, s egyedül. A lámpának fénye Az arcomra vetül. Hideg van odakint, Bent sincsen jó idő. Fel kell jól öltözni, Hideg a levegő. Megszólal a harang, Jönnek az emberek. Nemsoká kezdődik Az Istentisztelet. Felcsendül az ének, Lelkipásztori szó, Igei üzenet, Amely üdvöt adó. Az Ige ad békét, Adjon szeretetet. Legyen hát most … Olvass tovább