admin S ha kiszakad ajkam, akkor is,e vad, vad március évadán,izgatva belül az izgatottfákkal, a harci márciusiinni valósós, vérizű széltől részegen,a felleg alatt,sodrában a szörnyü malomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is,ha vérbe lábbad a dallal ésmagam sem hallva a nagy Malomzúgásán át, dalomnak izéta kínnak izéntudnám csak érezni, akkor is— mennyi a vér! —szakadjon a véres … Olvass tovább
Halovány arcán könnyek árjaPatakzott végig két szeméből,Amikor drágakenet ömlöttAz alabástrom szelencéből…Amikor Jézus lábainálBűneit bánva haját tépte,Akkor is könnyek közben szállottNyugalom s béke a lelkébe! Sziklasír előtt nagy-nagy csendbenFénysávos hajnalhasadáskor– Mellette finom aromákkal –Könnye hull most is mint a zápor…Leroskad, mint a letört rózsa,Ő most a sírnak néma őre,Hullnak könnyei, mint gyöngyszemekA sötét, hideg sziklakőre. Üres … Olvass tovább
Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton Ő vezérel oltalmazó kezével. Virágok, illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog elűzve minden … Olvass tovább
Mindenki lelkében létezik egy ima,Mit nem kell könyvből tanulnia.Elég ha a csendben némán elmerülS a szavak előtörnek oly rendületlenül. Mik aztán maguktól mondatokká válnak,Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.S lassan átjárják az egész lényed,Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded? A kezed is önkénytelen összekulcsolod,Ne bánd ha imádat némán ordítod.S ha könnyes már a szemed, mivel nézel … Olvass tovább
Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva. A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán … Olvass tovább
Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a … Olvass tovább
Megrepedt, nádszál-életű emberek,a viharban rongyos zászlóként lebegéletetek, ne féljetek!Van, ki segít, aki szeret. Szilánkokra hullt, kettétört életek,jégtömbbe zárt, fagyott reményekkelámított szerencsétlenek,van, ki segít, ki befedez. Hamvadt gyertyaláng-életű emberek,akik nem adnak többé már meleget,kialudt zsarátnok helyek.Ne féljetek, csak kérjetek! Elveszett, tékozló szívű gyermekek,az Atyához jöjjetek! Ne féljetek!Könnyes lélekkel kérjetek!S ő megkönyörül, mert szeret.
Elevenen a csillagok alá,az éjszakák sarában eltemetve,hallod a némaságomat?Mintha egy égbolt madár közeledne. Így hívogatlak szótalan:az örök hallgatásból,idegen egeid alólvalaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom?Hiába ostromollak?Köröskörűl a félelemzátonyai ragyognak. Számíthatok rád istenem?Úgy vágyom közeledre,dideregve csak hevesebba szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé,ne adj oda a fagynak,ha elfogy is a levegőm,hivásom sose lankad. Légy reszketésem … Olvass tovább
A kegyelem és öröm együtt ért azzal, amit nyomorúságnak neveznek általában. Szög és olaj lehetne címerem, mit írhatnék azonban szövegéül ? Talán azt, hogy mindent megértek, felhők futását és disznók fejét rálapulva a préskemény palánkra. De ez mit is jelent ? Nekünk magunknak muszáj végül is a présbe kényszerülnünk. Befejeznünk a mondatot.
[az „Már szintén az idő” nótájára] 1 Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek, Emberi nemzetre kik az Égből néztek, Az Urat örökké ti mind dicsérjétek! 2 Angyalok, az Úrnak követi kik vattok, Szentek, kik ő székét mind körülálljátok, Örökké az Urat felmagasztaljátok! 3 Fényes Nap világa, ez világ fáklyája, Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga, Az Úrnak … Olvass tovább