Halovány arcán könnyek árja
Patakzott végig két szeméből,
Amikor drágakenet ömlött
Az alabástrom szelencéből…
Amikor Jézus lábainál
Bűneit bánva haját tépte,
Akkor is könnyek közben szállott
Nyugalom s béke a lelkébe!
Sziklasír előtt nagy-nagy csendben
Fénysávos hajnalhasadáskor
– Mellette finom aromákkal –
Könnye hull most is mint a zápor…
Leroskad, mint a letört rózsa,
Ő most a sírnak néma őre,
Hullnak könnyei, mint gyöngyszemek
A sötét, hideg sziklakőre.
Üres a sír… Ó, hol a Mester?
Vigasztalan, kietlen látvány…
De nemsokára ujjong lelke
A föltámadott Krisztus láttán!
S aki bűneit elfedezte,
Aki a szívnek mélyét látja:
A szomorú, gyönge asszonynak
Kishitűségét megbocsátja…
Magdolna könnye Jézus lábán:
A bűnbánatnak bizonysága, –
Testvér, könnyek közt lehelj csókot
A golgotai keresztfára!
Magdolna könnye ott a sírnál:
A szeretetnek drága éke, –
Testvér, sirass meg minden percet,
Amit a Jézus nélkül élsz le!
Nagyon tetszik, követlek máshol is: