A húsvéti verseket a legtöbben óhatatlanul, automatikusan összemossák a locsoló versekkel. De mégis honnan ered ez a szokás, és mit jelképez?
Több értelmezés is létezik a locsolás eredetét illetően. Mindegyik más szemszögből, más elvek alapján vizsgálja ezt, a manapság is népszerű szokást.
Tény, hogy külön műfajjá nőtte ki magát a locsoláshoz elmondott, többnyire kedves, néha humoros versikék komponálása. Az egyházhoz köthető felfogás szerint Jézus halálát követően a római katonák locsolva űzték el az asszonyokat Isten fiának a sírjától.
Lényegesen ismertebb, és elfogadottabb a világi elképzelés, amely a termékenységet, a szerelmet, a nemek egymáshoz vonzódását teszi a fókuszba.
A húsvéti versek alkategóriájában a locsoló alkotások nem egyszer pajzán kicsengésűek, de az is pontosan példázza a szokás incselkedő jellegét, hogy a legények festett tojást kapnak figyelmességükért. A modern locsolás már kicsit másképp néz ki, nem túlzás azt állítani, hogy a pénz megölte a romantikát, igaz a pálinkafogyasztás sem sokat segített az ügyön.
Mindenesetre napjainkban a fiúk inkább pénzért szavalják el versikéjüket, ami mellé a legjobb társ egy kupica pálinka (felnőttek esetén).
Az eredeti felállás szerint egyébként a termékenység dicsérete volt az elsődleges cél, s ezért nem kölnivel, nem parfümmel, hanem friss, kútból húzott vízzel öntözték meg a lányokat, akik némi menekülés után azért boldogan fogadták a locsolást, hiszen ez azt jelentette, hogy nagy becsben tartják őket.
A húsvéti versek nem egyszer szerelmes üzeneteket hordoztak, s az egész rítus szimbolikája is természetes módon támogatta a szívek találkozását. Egy szép vers, finom kölni, cserébe vendégség, és kézzel készített hímes tojás, magukért beszélnek, vagy inkább rímelnek.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: