admin Ó népek Megváltója, jöjj, hadd lássuk a Szűz Gyermekét! Egész világ, ámulva nézz: Istenhez méltó születés. Nem férfi magvából fogant, de Szentlélektől titkosan: az Úr Igéje testet ölt, mint szűz méhben termett gyümölcs. A Szűz várandós anya lett, szemérme sértetlen maradt, fénylő erényei között Isten, mint templomban lakik. Most hagyja el a nászszobát, a tisztaságos … Olvass tovább
Kisded Istent hogyha látom Édesanyja karjain, szívem olvadoz szent lángon, lelkem boldog dalra int. Vágyik Gyermek, sóvárogja, Szűzanyám, a kebledet. Ez a Gyermek fölmosolygva csókol, simul, ölelget. Amint ragyog kéklő egén fénnyel áradozva Nap, szopva Kisded Anyja keblén, szent örömre úgy ragad. Oly szépséges az ily Anya; s gyönyörűbb a Gyermekkel, mintha titkos … Olvass tovább
Mindig szép volt, mindig szép marad, amíg gyermek lesz az ég alatt. S mindig lesznek, míg a föld forog, ünnepváró, pöttöm vándorok. Én is, ámbár felnőtt a nevem, ma is várom, ma is szeretem, s amíg az ember gyermek egy kicsit, mindig is vár tőle valamit. Karácsony vagy fenyőünnep? Nem bánja azt a Mindenható. Jézus, … Olvass tovább
Fényes égből, Mennyországból, Szálljatok le, angyalok! Zöldleveles, aranydiós Karácsonyfát hozzatok! Karácsonyfát, ragyogót, Zörgő-börgő mogyorót, Ezüstcsengős barikát, Selyemszőrű paripát. Fényes égből, Mennyországból, Szálljatok le, angyalok! Kis fiúknak, kis lányoknak Egy-egy könyvet hozzatok! Hadd kiáltsák: jaj de szép! Legyen benne mese, kép, A hazáért imádság, Magyar érzés, szabadság. Fényes égből, Mennyországból Szálljatok le, angyalok! A didergő szegényeknek … Olvass tovább
Visszakapni az ünnepet magát.Újraélni a fénylő csodát.Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát.Beszívni erdő-üzente illatát.Érezni a szeretettől meleg szobát.Tudni odakint december havát.Hallani a csengettyű hangját,Édesanyám kedves hívószavát.Állni megilletődötten, némán,mint gyermekkorok karácsonyán.Hinni ajándékhozó Jézuskát,és sírni, kisírni évek bánatát. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
Három karácsony fényében élek, S járom az utat, míg hazaérek. Mély szakadékban, meredeken, Holt sivatagban, zord hegyeken. Szomorú ködben kell néha mennem, Fekete felleg fog körül engem. Ó, milyen sokszor megállna lábam, Ha nem járhatnék három karácsony Fénye nyomában. Vártam az elsőt éveken át. Nappalokon és éjeken át. Gyermeki álmok ösvényein Feléindultak lépéseim. Zsongó tavaszban … Olvass tovább
Régi-régi szép Igékben Prófétáknak hangja szól: Bűnös népnek ég kegyelme Újból áldón lehajol. Éden óta átok súlya Sok gyötrelmet és kínt ád, Fájt a bűnünk, sírt a lelkünk, Kínzott belső néma vád. Bűneinknek nehéz súlya Áthatotta ég Urát, És egy csendes éjszakában Megnyitotta ajtaját. Fényes égből álom szárnyán Jézus Krisztus földre szállt, Általa az ősi … Olvass tovább
Óh, karácsony, kövér lakomák, önámítások, szemfényvesztések és hamis látszatok fényes ünnepe! Mi egymásnak visszük az aranyat, tömjént és mirhát, mert fáradtságosnak tartjuk már az utat Betlehemig, s a mennyei Gyermek lélekből lélekbe sugárzó fénye helyett, csak aranyunk tompa világa derengeti szomorú arcunk. A minden földi jóval megrakott fák alatt szegény, didergő lelkű emberek ülnek. S … Olvass tovább
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,Utam: a nagy Nihil, a Semmi,A sorsom: menni, menni, menniS az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni,Az álmommal, nagy, bolond hitbenS csak ennyit szólni: Isten, IstenS újból imádkozni. Nem bírom már harcom vitézül,Megtelek Isten-szerelemmel:Szeret kibékülni az ember,Mikor halni készül.
„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tova hányattatom, mint a sáska.” Zsoltárok könyve 109. Akaratomból is kihullasz, Én akart, vágyott Istenem, Már magamat sem ismerem S Hozzád beszélni rontás fullaszt. Üldöztetésimben kellettél S kerestelek bús-szilajon S már-már jajomból kihagyom Neved, mely szebb minden neveknél. Szent Képzelés, örök hit-balzsam, Ki létlenül is … Olvass tovább