admin Ha ezt a szót, e kurta szótKi tudnám egyszer ejteniEgyszerűn, hangsúlytalanul,Ahogy ágról a zuzmara pereg,Ahogy az esőcsepp a mélybe hull…Ha tudnám egyszer ezt kiejteniVigaszt nem várón, visszhangtalanul.Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,Hogy nem kellene mögé rejteniFájó lemondást, keserű dacot,Titkolt reményt, elfojtott haragot.Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,Ahogy ágról a zuzmara pereg,Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.Akkor én … Olvass tovább
Nincs, ahova hazatérjek,ténfergek, mint a kísértetéjszaka. Süt a napfény, mégse látnak,a magyar a nagyvilágnakárvája. Megy az élet, jő az élet,ebek vagyunk és cselédek,bolondok. Jajgatok, de nincs, ki hallja,vizes a kalapom aljaa könnytől. Jaj, ha szám egyet kiáltna,kitűzném a kapufáraszívemet. Csak csöndesen, szívem aludj,jó nekem így, jó nekem úgy,akárhogy. Így végezték bús hatalmak,olcsó víz a magyar … Olvass tovább
Szerettem nézni az esőt,hogy issza hő nyáron a föld,mint lázas száj, repedezett;szerettem, hogyha úgy esett,mintha vederből öntenék,villámlott és dörgött az ég,féltem, de ha eső esett,azt néznem olyan jólesett,hogy a viharral szembeszálltam,míg el nem állt, ajtóban álltam,s néztem az égi háborút,melyben a föld egy hadiút,holott mihelyt a földre ér,minden esőcsepp talpra kél;talpra ugrik, mint égből cseppent,vagy … Olvass tovább
Az emberhez száll himnuszom ma,Hittel hadd harsogom dalom,Nagy ismeretlenek helyében,Dacos fejem meghajtva mélyen,Szelíden és örök reménybenEz ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember?A por s a végtelen fia,Istent teremtő földi szellem,Kemény pöröly vasvégzet ellen,Ezer fönséges küzdelembenViaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar mezőkön,Sarcol a rögből életet,Nap égeti és tüske marja,Tépázza ég és föld viharjaS a jövendő útján … Olvass tovább
Egy kopott könyvem van nekem,s ha hozzám minden idegen,kinyitom s már nem vagyok árva:fényes mennyei seregeksuhannak s visznek hozsánnázva. Fekete tó, – s napként ragyog.Mint fáradt, húnyó csillagok,le-lehullok, de itt találokmegújulást. Ebből születnekvértanúk, szentek s óriások. Kis könyv. Sok „bölcsnek” langy mese,s én, a senki, győzök vele:benne annyi tűz s annyi hit van,mint földet rendítő … Olvass tovább
Ha jó szerencse fölkap és ragad:Alázattal tűrd, el ne bízd magad.Ne nézd le, aki lent szerénykedik,Lehet, fönt ugyanezt veled teszik. Ész, szorgalom, törekvés bármit ád,Nem érzed-é százannyinak hiját?…Mert a szerencse szűken oszt javat;Egy kézzel ád, másikkal megtagad. Mit ér, ha ad gyönyört és kincseket,S szived csak egy virágszálért eped?Dicsőség koszorúját nyujtja tán?…De társid mélabú, sötét … Olvass tovább
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Csillag-szórók az éjszakákSzent-János-bogarak a kertben,Emlékek elmúlt nyarakon,Flórenc nyarán s összekevertenBúcsúztató őszi LidónakEmlékei a hajnaliPárás, dísz-kócos tánci termen,Történt szépek, éltek és voltak,Kik meg nem halhatnak soha,Őrzött elevenek és holtak,Szivek távoli mosolya,Reátok néz, aggódva, árván,Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres … Olvass tovább
Ma történt, hogy felment, s minket itt hagyott.Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,S lélekben velünk marad, míg be nem végződikMindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán. Ma történt, hogy felment, s minden ránk bízatott,Hogy a tőle kapott hitben építsük fel belül, s kívülA rendet, elűzve a békétlenség, s a félelem démonait.Nem rajta múlik azóta sem, hogy … Olvass tovább
Jó Jézusom, ki bús gyermekkorombanGyakran szálltál szívembe, merre mentélHogy nem lelek e szörnyű fájdalombanEgyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájainMost Téged várnak és Benned remélnek,A csodálatos földi születésnekMeleg és fénylő ünnepnapjain, S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknekSzívébe szállnál újra, égi gyermek,De nem vagyok méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki … Olvass tovább
A hold ezüstös csónakaAz ég vizén evez.Oly tiszta, szép az éjszaka!A föld oly fűszeres!Az álmodó nagy orgonákAz ifjú kerten átMintha dalolva ontanákA május illatát. Hull, hull a zsongó halk lepel,Az illat fátyola.Az éjszakában ünnepelA teltség mámora.Illattal, csenddel telve mind,A tó, a föld, a fény,Oly csordulásig telve, mintA jó Istennel én.