Farcádi Sándor – Az én hitem

Az én hitem ki nem hunyó örökmécs,Tenger fölött világítótorony;Gyémántfúró, mely utat nyit a célhozS áttör, ha kell, egy gránithegysoron. Engem tépázhat bóra, számum, orkán, –Elöntheti árral hajóm a víz;A végső deszkaroncson is hiszem, hogyPartot érek, – és hitem partra visz. S zárhatja utam kőfal, sziklatömb el,Láttán lelkemből új erő buzog;Hitem, e gyémántfúró meg se csorbul, … Olvass tovább

Weöres Sándor – Két hajnali himnusz – Áhitat

Szűz rózsákkal kél a hajnal…égő szívvel, dalos ajkkalüdvözöllek, Alkotóm!Mint az anyjából a gyermek,im a dolgok is kikelnekdurva, mély árny-burkaikból,hogy színnel köszöntsenek. Égi Hűség! Gyönyörűség!Te legtisztább Célszerűség!Te egyetlen Bizonyos!Nem szerencsét s üdvösségetkérek Tőled: Bölcsességedtudja, mért teremtett és hatűzre vetsz is, áldalak. Fönntartóm, add, hogy ne kelljenelrúgnom, mi aljas bennem,magamat csonkítanom:virradatnak ékessége,megbontatlan teljessége,oldd föl bennem éjszakámnakáldatlan salakjait. … Olvass tovább

Váci Mihály – A jövő irgalmáért

Emberek! Mind! Kik ha hisztek, ölni tudtok,     s kiket a kétség megöl;kik ezrekért meghalnátok, de százezrek meghalhatnak     aggódásotok felől.Gyötrők és meggyötörtek, egymást kínzók,     gyűlölködve szeretők!Irigyei, imádói egymásnak, ti egymást várók,     üldözők!Kik egyedül meghaltok, de együtt egymást     ölitek.Magatokat sem bírjátok, s milliók közt boldog mégis     lelketek.Ti vagytok egymásnak sorsa, végzete     és istene;ti vagytok legnagyobb csapás magatokraés … Olvass tovább

Pilinszky János – Mielőtt

A jövőről nem sokat tudok,de a végítéletet magam előtt látom.Az a nap, az az óramezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást.Az Atya, mint egy szálkátvisszaveszi a keresztet,s az angyalok, a mennyek állataifölütik a világ utolsó lapját.Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:nagyon szeretlek. S a hirtelen támadttülekedésbensírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,mielőtt asztalhoz ülnénk.

Babits Mihály – Ne mondj le semmiről

Ne mondj le semmiről. Minden lemondásegy kis halál. Ne mondj le semmiről.Minden halál gyilkosság (lélekontás):Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,Isten művét rongálja bármi rontás,meghalni bűn, ne mondj le semmiről:minden vágyad az Isten szava bennedmutatva, hogy merre rendelte menned.

Aquinói Szent Tamás – Imádlak és áldlak

Babits Mihály fordítása Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.Néked szívem, lelkem átadja magát,Mert Téged szemlélve elveszti magát. Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,De a hallás rólad hittel biztosít:Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,Igéd igazánál mi van igazabb?! A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,Itt a színek rejtik emberarcodat,De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,Kérve, … Olvass tovább

Reményik Sándor – Sziklák

A kősziklákat mindíg irigyeltem,Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,Állják a villámot, ha rájok sujt,S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.Számukra soha sincs „talán”, se „hátha”,Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,Mint zord, erős és önhitt férfiak,És hófuvásos, sivatag-nagy télbenFejükön csipkés jégből a sisak.A kősziklákat mindíg irigyeltem. A kemény szót most megtanulom én is,De szívem bánja, mit kimond a szám,Ajkamon … Olvass tovább

Reviczky Gyula – Imádságom

Legyenek áldva mind, a kikSzivemet összetépték.Ne ingereljen bosszuraEngem soha kevélység. Ne érezzem sosem, sosemPoklát a gyűlöletnek!Kiket mindenki eltaszít,Azok szeressenek meg. Az irgalom szent angyalaLakozzék e világon,S a vértanúk jutalma mindAz emberekre szálljon. Jőjjön a békekor, melyetSok ember sírva vár lenn.S én is legyek jobb s igazabb,Mint voltam eddig. Ámen!

Reményik Sándor – Egy lélek állt…

Egy lélek állt az Isten közelébe’S az örök napsugárban reszketettÉs fázva félt,Mert érezte, hogy vonzza már a föld,És keserűn kelt ajkán a „miért”,Mikor az Isten intett neki: „Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni,Neked szőtték e színes porhüvelyt:Pici kezeket, pici lábakat;És most hiába, le kell szállanod,Öröktől fogva te vagy kiszemelve,Hogy e testet betöltsd,Mint bor a … Olvass tovább

Reményik Sándor – Napocska

Istent, Jézust nem sokat emlegetted.Ha imádkoztál is: titokba tetted.A holdtól féltél: megzavarta álmod.Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.Az égen csak a „napocskát” szeretted.Nem a Napot vad, izzó nyári hévvel,Csak a napocskát ibolyalevéllel,Csak a napocskát őszi sugárzással,Szobán át támolygó téli verőfénnyel.Anyám…Fehérfürtös, napfényszomjas virág,Úgy fordultál Te is a nap felé,Mint sok-sok kedvenc pelargóniád.Lelkedben elzengetlenül buzogtakS számlálatlanul, szent nap-himnuszok, – … Olvass tovább